Egy párkapcsolatban  – abban, amelyik igazából jól működik – és a családban szükség van szeretetre. Olyan szeretetre, amitől a párunk vagy a gyerekünk mindennap úgy tudja érezni, hogy neki most karácsony van, ő szeretve van. És ez azért jó, mert aki szeretve érzi magát, az azt is érzi, hogy őt megbecsülik, tiszteletben tartják, értékesnek tartják. Aki szeretve érzi magát, az biztonságban érzi magát. Aki szeretve érzi magát, az bátrabbnak érzi magát. És az ilyen ember másképp áll a problémákhoz.  Az ilyen embernek több energiája van szembe nézni a nehézségekkel, és marad energiája arra, hogy kedves és figyelmes legyen a környezetével.

Miért érdekes ez? Az emberek nagy többsége úgy gondolja, hogy egy igazán jól működő párkapcsolat, ahol  mindkét fél  boldog és  elégedett, az szerencse kérdése. Vagyis milyen szerencsések ők ketten, hogy sikerült megtalálniuk azt, aki hozzájuk pont illik.

Hát ez  súlyos tévedés. Egy jól működő párkapcsolat vagy egy szerető, békés család esetében a színfalak mögött óriási mennyiségű tudatos munka rejlik. Igen, munka: odafigyelés, tanulás, és a tanultak alkalmazása.

De vajon két héttel karácsony után, amikor  beindul a munka, kötelezettségek, rohanás, felismerjük–e hogy párunknak vagy gyerekünknek szüksége van a szeretetünkre? Odafigyelünk-e az  apró-nagyobb jelekre? Vajon miért kéri a 9 éves lányunk  – aki egyébként már  régóta tud cipőt kötni – hogy a reggeli rohanás dacára mi kössük be a  cipőfűzőjét? És tényleg szemrehányás van  amögött, amikor a párunk megjegyzi, hogy régen  voltunk együtt  sétálni, moziban vagy vacsorázni? Felidegesítjük magunkat, ha a kamasz gyerekünk pimasz megjegyzést  tesz, vagy hajlandók  vagyunk kideríteni, hogy mi lehet a pimasz hang oka?

Sok ilyen kérdés merülhet fel. Naponta számos dolog történik köztünk és a szeretteink között, ami idegesítő vagy bántó lehet. És mi ennek  megfelelően idegeskedünk és megbántódunk. Pedig, ha tudnánk, hogy van néhány nagyon egyszerű szabály, amivel az ilyen problémák  legnagyobb része  akár néhány nap alatt megoldható, másképp  állnánk hozzá. Ha tudnánk, hogy melyik az a kommunikációs forma, amelyiken ők megértik, hogy mi szeretjük  őket, és mi le tudjuk fordítani, hogy  mi van az ő megjegyzéseik mögött, nem idegeskednénk és nem bántódnánk meg.

És ez megváltoztatná az életünket…

Dr. Juhász Erika