Sok-sok évvel ezelőtt, arra lettem figyelmes több, a természetben megtalálható nagy energetikájú, töltődős helyen – vagy azok közelében -, hogy gyakran tölgyfák ölelésében, tölgyfákon át vezet az Út a Magasságokig, a magasságos energiákig.
Gyerekkoromban a tölgyfa volt az első fa, amit megtanultam beazonosítani az erdei sétákon, osztálykirándulásokon, de vajon mindez csak a szép formájú levele miatt lett volna?
A hétköznapi emberek számára ma a tölgyfa jó tűzifát jelenthet a kandallójába, vagy a különböző asztalosipari tárgyakat szeretik, ha ebből a fából készül, mert fája kemény, az időt és a terheket (akár időjárás, akár nehéz súlyok tartása) jól tűri. Összességében szívósságáról és keménységéről közismert.
Lássuk, mit is rejt maga a tölgyfa elnevezés!
A tölgy vagy tölgyfa (Quercus) rendszertani nevét a kelta ‘Quer’ = szép és ‘cuez’ = fa szavakból eredeztetik. Tehát, ha lefordítanánk, akkor valahogy úgy szólítanánk, hogy a Kelta SzépFa.
A tölgy szinte minden európai kultúrában jelentőségteljes volt, úgy tartották számon, mint az istenek fáját. Kiváltképp tisztelték az ógörögök, az etruszkok, a kelták, a skandináv népek és a poroszok. Észak-Görögországban Dodona tölgyfája volt a legrégebbi hellén orákulum, ahol a papok, illetve az erre beavatottak a lombok susogásából hallhatták a múltat, s a jövőt.
Volt szerencsém többször is erdészek vezetésével tanösvényeket, illetve túrákat tenni. Mindig lenyűgözött életszemléletük, természetközeliségük, viszonyuk az erdővel, a természettel.
Egy ilyen túra során döbbentem rá, hogy a tölgyfák a fák között milyen kiemelt fontosságúak. Ekkor szembesültem azzal is, hogy sok őshonos fát, mint pl. a tölgyfát is veszélyeztetik az agresszív módon terjeszkedő „betolakodók”, mint pl. az akácfa, és ezzel az erdők élővilágát hosszútávon veszélyeztetik. Merthogy a tölgyfáról nem is gondolnánk, hogy kb. 2000 élőlény életének nélkülözhetetlen része. Soknak táplálékul, vagy lakhelyéül, vagy a szaporodásában, vagy éppen az utódgondozásban nyújt segítséget. Olyan, mint egy hatalmas ÉLETOTTHONFA, ahol mindenki megkapja, amire vágyik. És még holta után is sok-sok élőlény köszönheti neki az életet. A holtfák jelentősége a természetben közel olyan fontos, mint az Élőké.
Magyarországon többféle tölgy létezik, mint pl. kocsányos, kocsánytalan, csertölgy, stb. Most kiragadok ezek közül egyet, a kocsányos tölgyet, mert ez a fa lett 2015. év fája.
A kocsányos tölgynek jellegzetes rügy- és levélállása van. Ez igazán a magról kikelt egyéves egyedeknél, az ún. magoncoknál szembetűnő, mert ha felülről nézzük a leveleiket, akkor azok szabályos ötágú csillagot formálnak. Ez az úgynevezett “erdészcsillag”, amely a hazai erdészek jelképe lett.
A kocsányos tölgy akár 40 méter magasra is megnő, de korábban ismertek olyan példányokat is, amelyek magassága megközelítette az 50 métert. A svédországi Kvill községben található Rumskullaeken névre keresztelt egyed, melynek törzskerülete: 14,75 m. A legidősebb példány pedig, Dániában Jagerspris Nordskov mellett található, 1500-2000 évesre becsülik.
Hazánkban a nagyméretű és idős példányok már sajnos igen megfogyatkoztak.
A hédervári – XV. században épült – kis templom mellett magasló Árpád-fát tartják a legidősebb hazai egyednek, a szakemberek 700 évesre becsülik, érdekességként a nép ezer évesnek tartja. 2007-ben egy szélvihar majdnem teljesen elpusztította, egyetlen fő ága maradt meg, azt állványzattal támasztották alá gondos emberi kezek, hogy a „Bölcs Öreget” életben tartsák, de az Árpád-fa meséjét meghagyom a legendát keresőknek.
Összegezve az irodalmi ismereteket a tölgyről; ez a kelta SzépFa az ősök tiszteletét, a rendületlen kitartást szimbolizálja. De vajon mit üzen még, ez a magasságokig nyúló kelta óriás?
folyt. köv.