Második nap: Betlehem
Az első nap fáradalmaiból korán reggel frissen ébredve irány a reggeli, ahol megkérdeztük a készséges személyzetet, hogy mi a legegyszerűbb módja eljutni Betlehembe, hiszen aki meglátogatja Izraelt, az nem hagyhat ki egy ilyen nagy spirituális múlttal és történelemmel rendelkező helyet.
A recepción dolgozó fiatalember többszörösen felhívta a figyelmünket, hogy Betlehem palesztin fennhatóság alatt működik, és ezért nagyon veszélyes az odavezető út, amely sok nagyon szigorú ellenőrző pontokkal teli útszakasz, hosszas sorban állásra, és egyéb kellemetlenségekre lehet számítani. Ezzel egyidejűleg felajánlotta, hogy van egy tapasztalt taxisofőr ismerőse, aki potom 140 dollárért (kb. 450 sékelért) elvisz bennünket az említett helyre. Ha kell, körbevezet és megmutat minden látványosságot, majd vissza is hoz minden probléma, ill. az ellenőrző pontoknál történő hosszas várakozás nélkül.
Tekintettel az árra, úgy döntöttünk, hogy mi ismét a helyi buszos megoldást választjuk vállalva ezzel a kicsit túlmisztifikált veszélyeket. Mint kiderült jó döntés volt, egyetlen pont volt, amin odafelé 30 másodperc, visszafelé 5 perc alatt haladtunk át, illetőleg a buszjegy ára kettőnk részére oda-vissza 9 dollár (32 sékel) volt. Az igazsághoz azért hozzá tartozik, hogy visszafelé a palesztin utasokat leszállították a buszról (a nemzetközi utasok maradhattak) és egy gyors ruházat és jármű átvizsgálás után mindenféle incidens nélkül haladtunk vissza Jeruzsálembe a 90%-ban iskolás gyerekekkel együtt, akik napi transzferre használják a buszt az otthonunktól az iskoláig. A busz megállt Betlehem központjában, majd onnan egy kb. 15 perces sétával jutottunk el a város legfelső pontján található szent helyekhez, szegélyezve a kedves, szolgálatkész taxisok seregével, akik minduntalan felhívták a figyelmünket, hogy 30-40 percet kell sétálnunk a megtekinteni óhajtott helyekig, de ők nagyon szívesen elvisznek.
A leglátványosabb kultikus hely a mindenkit lenyűgöző Születés Bazilika, mely láthatóan a turisták és zarándokok egyik legkedvencebb és legszentebb helye. Az önkéntes idegenvezetők ott állnak a bazilika ajtajában, és szívesen csapódnak az ember mellé, de, ha látják, hogy nem tanúsítunk különösebb érdeklődést irántuk, békén hagynak és keresnek egy másik „áldozatot”.
Nagyon szépen kidolgozott, és az utókor számára viszonylag jól megőrzött mozaik részleteket láthatunk a jelenlegi padlószint alatt, ill. a felújítási munkák takarása alól kilátszó bazilika is szép látványt nyújt, de az itt lévők számára a kiteljesedést, az útjuk igazi célját mindenképp a Születés barlangjába történő lejutás jelenti. Ez az a hely, ahol az elbeszélések szerint Jézus született, és a mellette található Jászol kápolnába vitte be először Szűz Mária az újszülött gyermekét.
A barlanghoz történő lejutás 15 méter és 2 óra volt, ahol igazán alkalmazhattuk az egyiptomiak által oly nagyra becsült és gyakran alkalmazott SZEHEM-et, ami nem jelent mást, mint „Hatalom önmagunk felett”, ami a megfelelő tudatosság fenntartásával nagy segítségünkre lehet a türelmetlenség leküzdésében. Az ókori egyiptomi beavatottak és többnyire a köznép is ismerte ennek az alapelvnek a fontosságát. Azt, hogy hogyan lehet kivédeni, mitöbb megelőzni, hogy az EGO türelmetlenség formájában eluralkodjon rajtunk, ezzel szemben megtartani a folyamatos irányítást a tudatunk felett. Nem egyszerű, de saját tapasztalatból mondom, megéri.
A SZEHEM második felvonása a barlangba történő lejutáskor éri az embert, mert a nagyon hosszas várakozás után 1 percet adnak minden zarándoknak, hogy lerója tiszteletét a szent oltárnál, majd tekintettel a folyamatos nagy tömegre, az ott tartózkodó személyzet gyorsan kitessékeli az embert. Szerencsések voltunk, mert az oltártól való ellépést követően a hatalmas sziklákkal övezett Jászol kápolnájában meg tudtunk „bújni” és így volt lehetőségünk egy 8-10 perces meditációra, ahol nagyon érezhető volt a hely szelleme, átitatva fantasztikus, szentséges energiák tömkelegével, itt tényleg átjött valami az igazi, eredeti Jézusi tanításokból.
Megtekintettük még a Szent Katalin templomot,
valamint a Tej Barlangja templomot, ami nevét a tejfehér színéről kapta, a legenda szerint mikor Szűz Mária az újszülött Jézust szoptatta, tejéből egy kevés a kőpadlóra cseppent, mely örökre fehérré vált.
Betlehemben ezzel ki is merítettük a számunkra fontos látnivalók sorát, viszont az otthoni program összeállításkor az útikönyvben kihívóan felhívta magára egy hely figyelmet, a Herodium fellegvára, amit innen taxival a legcélszerűbb elérni. Bepattantunk hát egybe és pár tízperc múlva meg is érkeztünk a monumentális fellegvárhoz, aminek napjainkra már csak a romjai maradtak, de még így is elképesztő a terv és a szándék által megvalósult valóság. Gyakorlatilag úgy néz ki, mintha egy kisebb hegynek levágták volna a tetejét és beleépítettek volna egy palotát (nagyjából ez is történt). Ez volt Nagy Heródes egyik legszebb erődje. Óriási, négy őrtorony tagolta védőfal övezte a király palotáját, amely körül meleg vizű fürdők, árkádok, zsinagóga, és sok más fényűző épület magasodott.
Ezen a helyszínen is (és még sok más helyen is, mint például Jeruzsálemben a Siratófalnál) megdöbbentett a vallást elhivatottan követő emberek elszántsága az imádkozásuk során. A hitvallásuk gyakorlásakor tulajdonképpen nem csinálnak mást, mint az előző cikkemben leírt programozást, ami egyben teremtés is. A tervszerűség alatt pedig a kivitelezést értem, vagyis magát a programozás gyakorlati végrehajtását, ami nem más, mint egy JELENIDEJŰ POZITÍV ÁLLÍTÁS ismétlése (a megfelelő helyen akár félhangosan is) az elérni kívánt cél megvalósítására vonatkozólag.
A tudósok mélyreható vizsgálataik során megállapították, hogy az emberi tudat sokkal befogadóbb a programozásra, ha a mondatot a saját nevünkkel kezdjük, ill. a „napról-napra” és az „egyre” szavak beillesztésével a távolabbi, nagyobb volumenű dolgok is fogyaszthatóbbá válnak a tudat számára. Egy egyszerű példa a programozásra:
„Én, Molnár Gábor, napról napra egyre kreatívabb vagyok!”
Lényeg az egyszerűség, nem kell a mondatot túlbonyolítani, tiszta, érthető legyen, hogy mit szeretnék elérni, legyen az anyagi bőség, egészség, siker, vagy bármi más. Ezt a programozást egy alkalommal célszerű legalább háromszor egymás után elmondani, de nem kell többször, mint 7-9-szer tisztelve és alkalmazva ezzel az Isteni számok erejét és hatását. Amennyiben nagyon akkurátusak és eredmény centrikusak vagyunk, végezzük ezt a programozást naponta 3-szor, melyből egy reggelre közvetlenül felkelés utánra, egy pedig estére közvetlenül lefekvés előttre essen, mert ebben a két napszakban a tudatunk extrán nyitott az általános állapotához képest. Reggel még, este pedig már viszonylag fáradt, így az EGOnk tompító hatásai kevésbé érvényesülnek.
Aki a csúcsra tör, az mindezt csinálhatja a tükör előtt is, belenézve a saját szemébe, az első mondatnál a jobb szemébe, a másodiknál a balba, a harmadiknál pedig mindkét szembe egyszerre (tudom első hallásra lehetetlennek hangzik, de működik). Mivel a szem tényleg a Lélek tükre, ezzel még néhány százalékkal megspékelhetjük a programozás erejét pozitív irányba.
A következő cikkben egy nap erejéig ismét visszatérek Jeruzsálembe, de többnyire már a falakon kívülre, bemutatom többek között a Sziklamecsetet, annak milliméterre pontos elhelyezésének miértjére keressük a választ, az Elszenderülés bazilikát, Zakariás sírját, és elmesélek két érdekes találkozást, melyek az Olajfák hegyén történtek…
.