Születésünk előtt megtervezzük a sorsunkat. Életünk minden főbb szereplője és fontos eseménye tudatos tervezés eredménye. Fent még tudjuk, hogy mivel kell majd szembenéznünk, hogy milyen feladatok várnak ránk, mit kell majd megoldanunk itt, a fizikai világban.

Csakhogy aztán mindezt elfelejtjük. Miért? Mert azt vállaltuk, hogy fejlődünk. A lélek fejlődni, tapasztalni akar. Számos előző életünkben számos döntést hoztunk, amelyeknek eredményét ott és akkor megtapasztaltuk, némelyiket úgy és annyira, hogy mostani életünkre belénk égett az az érzés, az a reakció, ami az akkori eseményhez kapcsolódott. Tudattalan emlékként hordozzuk ezt magunkkal, és ez az „emlék” mostani életünk hasonló helyzeteiben meghatározza viselkedésünket, az érzéseinket, a reakcióinkat. Mondhatjuk, hogy ez egy „hozott program”, amit hurcolunk magunkkal életről életre. Minden életünkben megjelenik, mert a Sors olyan helyzeteket rak elénk, ami ehhez az emlékhez kapcsolódik. Felbukkan rendszeresen, mindaddig, amíg észre nem vesszük, hogy hordozzuk, amíg észre nem vesszük, hogy adott eseményekre, adott helyzetekben mindig hasonló módon reagálunk, és el nem gondolkodunk, hogy más, megfelelőbb választ keressünk a helyzetre. A spiritualitás ezt nevezi karmának.

Spirituális szabály az is, hogyha a karmát megértjük, akkor az megszűnik, azaz elmúlik az életünkre gyakorolt hatása. De mit is jelent ez? Hogyan lehet felismerni ezeket a hozott programokat? Mit jelent az, hogy meg kell érteni és hogyan lehet megoldani?
Jelen életünkben tanúsított viselkedésünket, a különböző eseményekre adott válaszainkat sok tényező befolyásolja. Hoztunk emlékeket előző életeinkből, amelyek ugyan nem tudatosak, de mélyen belül dolgoznak, meghatározzák a gondolkodásunkat, és ezáltal az érzéseinket.  Ezen kívül sok hatás ért minket fogantatásunk óta, minden pillanatban, amelyek – főként a megrázó, események – befolyásolták személyiségünk alakulását, és megint csak a gondolkodásunkat, bizonyos helyzetekre adott válaszainkat. A magzat a várandósság ideje alatt átéli édesanyjának minden érzését. Ha az édesanya élete ez idő alatt nehéz volt, nem kapott a környezetétől elég szeretetet, megbecsülést, esetleg anyagi gondjai voltak, vagy félelmekkel küzdött (és még sorolhatnánk a megviselő élethelyzeteket),  akkor az ehhez kapcsolódó valamennyi érzést a magzat is sajátjaként éli meg, sőt, az anya által a helyzetekre adott válaszokat is megtanulja, és – nyilván nem tudatosan – de hasonló szituációkban automatikusan ezeket a válaszokat fogja adni ő is. Ehhez még hozzá adódik a kisgyermekkor (0-7 év) szakaszában átélt élmények sorozata, amikor a gyermek a legszorosabb szálakkal van anyjához kötve, és a fiatal gyermekkor (7-14 év) szakasza, amikor a gyermek személyisége még mindig formálódik, először döntően szülei, a közvetlen környezete, aztán már a tágabb csoportok (barátok, óvodai és iskolai közösség) hatására.

Érdemes átgondolni, ezekben az években milyen élmények érhettek minket? Tudni kell, hogy sok negatív élményt a tudatunk töröl, és gyakorlatilag a tudatalattiba tesz át, védekezésképpen. De a számunkra rossz emlékeknek nyoma van (érzésekben, felbukkanó szorongásokban, félelmekben). Vizsgáljuk meg, milyen útravalót kaptunk a Sorstól életünk fiatal éveiben? Vártak minket, amikor megszülettünk? Hogyan viselkedtek velünk a szüleink? Kaptunk elég megértést, szeretetet, figyelmet, törődést? Biztonságban érezhettük magunkat? Voltak rossz élményeink, amire mai napig emlékszünk? Mit éltünk át akkor? Nézzük meg, hogy az akkor átélt érzéseink hogyan befolyásolhatják mai életünket, a döntéseinket?
Aztán emlékezzünk vissza, hogyan viselkedtek egymással a szüleink, nevelőink? Milyen nehézségeik voltak, hogyan oldották meg őket? Nagyon sokszor az ő viselkedésük, egy helyzetről, nehézségről kialakított gondolkodásuk szellemi információként öröklődik ránk, beíródik az auránkba, és a megfelelő pillanatban bekapcsol, meghatározva ezzel saját reakcióinkat. Sajnos ez a program automatikusan működik, mindaddig, amíg észre nem vesszük.

Így működött ez a saját életemben is. Kislányaim születésekor még nem foglalkoztam mélyebben spiritualitással. Nem ismertem igazából a karmát, a működését, a kapcsolódó spirituális törvényeket. Így megdöbbentett és egyben félelemmel töltött el az, amikor a kislányaimnál egy-két éves korukban olyan nőgyógyászati betegséget diagnosztizáltak, ami miatt többször is a gyermeksebészeten kötöttünk ki. Igazából nem volt súlyos dolog, orvosi szemmel lehet, hogy apróság, de aggódtam, hogy ha most így van, mi lesz még később? Ugyanis meggyógyítani nem tudták, így időről időre a sebészetre jártunk, és a beavatkozás nem volt fájdalommentes. Aztán azt gondoltam, hogy ennek véget kell vetni, még egyszer nem tudom hallgatni a keserves sírásukat. És elkezdtem megoldást keresni.  Azt mondják, „ha kész a tanítvány, megjelenik a mester”. Így is volt. Segítséget kaptam a Sorstól, egy ismerős futó megjegyzésében: „Te, nem lehet, hogy karma?”. Nem tudtam, de mivel azzal azért tisztában voltam, hogy minden betegség visszavezethető lelki okokra, elmentem egy sorskép elemzésre. És ott kiderült, hogy igen, karma. Megtudtam, hogy egy anyai ágon öröklődő családi karmával állunk szemben, ami generációról generációra egyre súlyosabb tüneteket okoz.

Az én női felmenőimtől származik, a keresztcsonti és a gyökér csakrához tartozó területeket érinti, és a kapcsolódó betegségek mellett a hozadéka a párkapcsolat felbomlása, a depresszió és az önpusztítás. Igazából félig sokkos állapotban jöttem ki a sorskép elemzésről. Aztán hazamentem, és végig gondoltam, amit tudok. Megtudtam, hogy valamelyik női felmenőm – talán évszázadokkal ezelőtt – egy bizonyos élethelyzetben milyen döntést hozott (belement egy olyan házasságba, amiben aztán nem érezte jól magát). Megértettem, hogy milyen érzéseken mehetett keresztül, hogy mit gondolhatott, milyen választ adott az élethelyzetére (félelmek és kötöttségek miatt nem lépett ki a kapcsolatból, lemondott a vágyairól, megkeseredett). Megértettem, hogy ezeket az érzéseket és az ő erre a helyzetre adott megoldását egy kis információs csomagban tovább örökítette lány gyermekeire (a párkapcsolatok ilyenek és így kell bennük viselkedni), és most ez az információ befolyásolja a mi életünket. És bizony hiába éltem egy kiegyensúlyozott, harmonikus párkapcsolatban, sokszor voltam mélységesen szomorú, vagy dühös, és mindaddig, amíg nem ismertem ezt a karmát, nem értettem, hogy honnan jöhetnek ezek az érzéseim, ezek a gondolataim, mikor az én élethelyzetem ezt egyáltalán nem indokolja. Ezek az érzések, a megfogalmazódó gondolatok és a betegségek együtt alkalmasak lettek volna arra, hogy nálam is kiteljesedjen a karma (édesanyám sajnos belehalt), de, mivel megértettem a működését, nekem már megvoltak az eszközeim a megoldására. És pont ez a lényeg. Akinek karmája van, vagy nehéz élethelyzetei, az hozza magával a megoldásukhoz szükséges képességeket is. Csak tudni kell időben változtatni a gondolkodásunkon.

Megértettem, hogy örököltem egy információs csomagot, ami automatikusan befolyásolja a viselkedésemet. Megértettem, hogy hogyan alakult ki, milyen érzések és gondolatok csoportosulhattak köré. Megértettem, hogy ezek a gondolatok és érzések nem kell, hogy befolyásolják a mostani életemet, mert dönthetek másképp. Dönthetek úgy, hogy nem merülök el a szomorúság érzésében, hanem koncentrálok a jó dolgokra. Dönthetek úgy, hogy pozitívan programozom magam. Megfigyelem, hogy mi az, amit nem akarok megtenni, amit elutasítok, és igenis, abban az irányban kezdek el keresgélni. Komolyan vettem a sorskép elemzés minden szavát. A kapott instrukciókat. És figyeltem a Sorsot. Sokszor terelt a megfelelő irányba, hogy meg tudjam tenni a következő lépést. Sok ilyen „üzenetet” kapunk barátokon vagy idegeneken keresztül, könyvekből vagy újságokból. Figyeljünk, ha elhangzik, hogy „nem gondolod, hogy változtatnod kéne?”. Ne utasítsuk el rögtön. Ha megfogalmazódik bennünk, hogy „ide el kéne mennem” vagy „ezt meg kéne tennem”, akkor menjünk el és tegyük meg.

Az elutasítás és a kifogás keresés az ego válasza, és csak eltávolít a megoldástól. Én tudtam, hogy a családi karma generációról generációra súlyosabbá válik, és hajlandó voltam bármit megtenni azért, hogy a gyermekeim ne vigyék tovább ezt a terhet. Nem volt könnyű tudatosnak maradni. De tettem erőfeszítéseket, tanultam, alkalmaztam, és ennek eredményeként fél év múlva megszűntek a kislányok betegségei. Teljesen. És azóta sem jöttek elő. A következő sorskép elemzésnél kiderült, hogy a lányoknál már nincs karma. Azzal, amit időközben tettem a megoldás érekében vissza tudtam hívni a lányoktól ezt a szellemi információt, így az ő életüket ez már nem befolyásolhatja. További két év munkájaként a saját nehézségeim is szűnni kezdtek, és nagyon boldog voltam, amikor a sorskép elemzésen elhangzott, hogy „ti kihúztátok ennek a karmának a méregfogát”.

Így hát arra biztatok mindenkit, hogy a nehézségekkel szembe nézni érdemes, érdemes a miérteket, az okokat kutatni, belső fejlesztésünkkel foglalkozni és érdemes magunkról tanulni, tanulni, tanulni…