Oly’ sok könyv, cikk, elmélet és azok cáfolata látott már napvilágot bolygónk egyik legcsodálatosabb és kétségkívül legtitokzatosabb építményéről, az Egyiptom földjén található Nagy Piramisról, hogy az egymástól eltérő vélemények sokasága, a különböző nézetek sokfélesége teljesen összezavarja az igazság feltárására törekvőket. Ez az építészeti csoda egyaránt lenyűgöz mérnököket, építészeket, művészeket, és mindenkit, aki valaha kicsit is beleásta magát rejtelmeibe.
Mivel a mai napig nem ismerjük sem építésének módját, technológiáját, sem pedig pontos rendeltetését, számos elmélet született arról, hogy vajon mi célt szolgált a Nagy Piramis. Egyet biztosan leszögezhetünk: a hivatalos tudományos állásponttal ellentétben, az építmény sohasem volt temetkezési hely. Jómagam is azt a nézetet vallom, hogy a piramis kizárólag misztikus beavatási szertartások színhelyéül, valamint a tudás megőrzésének emlékművéül szolgál.
A rejtélyes tanokban jártasak, illetve Egyiptom misztériumiskoláinak tagjai több feljegyzésben is megemlítik, hogy a Nagy Piramis jelentősége több faktorra vezethető vissza. Habár egészen i.sz. 820-ig nem járt bent senki a piramisban, már a korai egyiptomi misztériumiskolák is rendelkeztek olyan információkkal, miszerint a föld alatti járatokon át be lehetett hatolni a piramis belsejébe, ahol a beavatási szertartás minden egyes lépcsőfokához tartozott egy kamra, a legmagasabb és egyben utolsó fokot pedig a legfelső kamra, az ún. Király terme jelentette. Ők azt is tudták, hogy kapcsolat van a szintén igen ősi Szfinx és a Nagy Piramis, valamint a Szfinx és a közelében elhelyezkedő ősi föld alatti templom között. Később fel is fedeztek egy, a Szfinx mellső mancsai előtt elhelyezkedő titkos udvart, egy nyitott templomot.
A leginkább meghatározható és legmegdöbbentőbb tények egyike az építmény elhelyezkedésével kapcsolatos, tudniillik a Föld manapság ismert felszínének középpontjában áll. Mi több, még a Nap mozgását figyelembe véve is úgy helyezkedik el, hogy feltétlen kapcsolat áll fenn az égitest és a piramis között, nem beszélve a kozmoszról, a Föld méretéről, felszínéről, görbületéről, szárazföldjei és vizei arányáról.
A piramis rejtelmes mivolta már a civilizáció hajnalán is a világ figyelmének középpontjában állt, és vita tárgyát képezte. A kora meghatározhatatlan – már az ősi egyiptomiak is úgy tekintettek rá, mint egy „ősöreg és örökkévaló” dologra.
A piramissal kapcsolatos hagyományok titkainak egyik legkorábbi, az ősi írásokban fellelhető darabja, ami még ma is alapjául szolgál azoknak a rejtélyeknek, amiket az elmúlt századok alatt összegyűjtöttek az építményről, az a tény, miszerint a piramis alakja és természete, építészeti és mérnöki tervezése, elhelyezkedése és kinézete, haszna és matematikai aspektusa a szimbolikának oly sok jegyét hordozza, hogy az azokat felsorolni kívánó lista már-már végtelen hosszúnak tűnik. Már igen régen (és azóta is) születtek érdekes, az eddigiektől eltérő nézetek, melyek azt taglalják, hogy az egész építmény időkóddal van ellátva, vagyis az, ahogyan megépítették, a matematikai arányok, a forma és az anyag maga a jövő prófétájává teszi a piramist az idők végezetéig.
Ez persze csak egy elmélet a sok közül, de mint érdekesség, mindenképpen említésre méltó.
Tény ugyanis, hogy az egész építményt annyira átgondoltan, olyan precizitással tervezték, és annyi időt és energiát szántak rá, hogy az nem lehetett öncélú. Nyilvánvaló, hogy tervezőinek nagyon komoly céljai voltak vele.
Ezen elméletek szerint, mivel a Nagy Piramis a tudás és a jóslatok emlékművének, a világtörténelem múltja, jelene és jövője eseményeinek tartós megőrzésére készült, ezért az információkat olyan nyelvbe, jelekbe, hieroglifekbe, illetőleg matematikai szimbólumokba kellett rejteni, hogy azt a jövő emberei majdan megértsék. Mivel a piramis építői nem lehettek biztosak abban, hogy korai nyelvüket valaha meg fogják fejteni, ezért a profetikus tudást és bölcsességet olyan formában kellet kifejezni, melynek megfejtése független minden egyéb nyelvtől, vagy gondolkodásmódtól. Olyan módszeren kellett alapulnia, amely mindörökké fennmarad és egyetemesem ismerik. Ez a nyelv pedig nem más, mint a matematika, a geometria nyelve, kozmológiai tantételekkel kombinálva.
Az elmélet hívei állítják: a piramis belső kialakítása, a külső formája, a méretei, vonalainak hossza és kereszteződése, folyosóinak metszéspontjai, valamint számos más jellegzetessége mind-mind magukban hordozzák az emberiség történelmének különböző történéseit. A jóslatok megfejtéséhez vezető kulcsot akkor találták meg, amikor összepárosították a piramis profetikus vonalait és mértékeit az elmúlt eseményekkel – állítják ők.
A fenti elmélet egyik képviselője, egy skót mérnök, bizonyos David Davidson úr is rengeteg időt töltött a piramis jóslatainak tanulmányozásával. Mint kiváló építészmérnök és éles elméjű tudós, a Nagy Piramissal kapcsolatos, 25 évet felölelő munkásságát „A nagy piramis, és isteni üzenete” című, korlátozott példányszámban megjelent könyvében adta ki, 1924-ben. Ebben nyolcvan ábra és kilencvenhét régészeti, történelmi, illetve csillagászati táblázat segítségével demonstrálja az általa meglelt, a piramis próféciáihoz utat nyitó kulcs helyességét.
Persze nem ő volt az első, akik sok időt áldoztak kutatásokra. A legkorábbiak közül való volt John Greaves, az Oxford csillagász professzora, aki 1637-ben jött rá a piramissal kapcsolatban bizonyos összefüggésekre, vagy a vizsgálatokra a személyes vagyonát is feláldozó Howard Vyse ezredes, a híres asztronómus, John Herschel, akinek csillagászati tudása lehetővé tette számára a piramis építésének jelentőségével kapcsolatos számos felfedezését. 1859-ben John Taylor, egy londoni könyvkiadó és matematikus jelentetett meg egy, a piramis méreteinek fontosságát feltáró könyvet. És nem utolsó sorban az elismert régész, Sir William Petrie, aki egészen új módszereket vetett be az roppant építmény átvizsgálásra.
E híres szakértők egybehangzóan állították: az emberiség történelmének minden egyes kiemelkedő eseménye tisztán kiolvasható a piramis méretein, vonalvezetésein és metszetein alapuló grafikonokból és diagramokból. Úgy vélték, hogy olyan adatokból, mint például egy kamra padlózata és egy függőleges válaszfal találkozási pontja, kiolvashatóak bizonyos dátumok. Ha az ilyen pontok közötti távolságot piramis hüvelykben lemérjük, majd évekhez, hónapokhoz és napokhoz – némely esetben akár órákhoz – kapcsoljuk, jelentős dátumokat kapunk, a különböző irányokba húzódó vonalak pedig meghatározott jelentéseket tulajdonítanak ezeknek a jóslatoknak. Ezzel a módszerrel egyrészt már addig bekövetkezett eseményeket tudtak beazonosítani, de Davidson 1924-ben megjelent könyve taglalt, olyan, a jövőbe mutató eseményeket is, amelyek azóta valóban megtörténtek.
A piramis legkorábbról szóló jövendöléseit jelentik azok, amelyek a világ keletkezésével, az özönvízzel, az emberiség szellemi fejlődésének útjával, a különböző királyságok élén álló kiemelkedő uralkodókkal, a nemzetek közötti nagyszabású háborúkkal foglalkoznak.
Nézzünk meg hát néhányat – a teljesség igénye nélkül – a fontosabb jóslatok közül.
Egy mindenki által ismert esemény, a zsidók kivonulása Egyiptomból például a Nagy Galéria padlózatának, valamint az ereszkedő folyosó központi vonalának metszete alapján olvasható ki, ami megadja az i.e. 1486-os dátumot, sőt a napot is: április 4-e.
Jézus születésének dátuma, ami az elmúlt évszázadok folyamán nem kevés vita tárgyát képezte, a piramis jóslata alapján Kr.e. 4. október 4-ére (a Gergely-naptár szerint) esik. Ne feledjük, hogy a Bibliában semmi sem utal arra, hogy Jézus decemberben jött volna a világra, e dátum mellett utólag döntöttek. Hogy a keresztény egyház a karácsonnyal valójában a pogány télinapforduló-ünnepre próbált rátelepedni, azt legkésőbb a Da Vinci-kód óta mindenki tudja. A piramisban a Királynő kamrájának és a Nagy Galéria padlójának metszéspontjából olvasható ki Jézus eredeti (?) születésének dátuma. A vonalak által kijelölt terület egy olyan háromszöget ad, állítják az elmélet hívei, melynek átfogója az emelkedő folyosó dőlt padlózata. Ha lemérjük ezt az átfogót, olyan eredményre jutunk, mely napévekre lefordítva 33 és fél holdévet jelent, mely megegyezik Jézus éveinek számával.
A keresztre feszítés dátuma is megtalálható: i.sz.30. április 5.
Ugorjunk egy nagyot előre a történelemben: a piramis első alacsony átjárójához vezető mérések adják meg az 1914.augusztus 4-5-ét, a német mozgósítás dátumát. Állítólag még a krízishelyzet pontos óráját is megtaláljuk a piramisban: augusztus 5. hajnali 3 óra 54 perc. A történelmi feljegyzések alapján tudjuk, hogy aznap éjfél körül Nagy-Britannia Németországnak adott ultimátuma nemcsak lejárt, de meg is szűnt, ami egyenlő volt egy hadüzenettel.
Megvizsgálva az egyik profetikus utalást, hüvelykekben lemérve, megkapták az 1929.október 29-i dátumot, ami az előrejelzés szerint Amerika és a Föld számos más országának gazdaságára utalt. Ez volt a nagy tőzsdekrach időpontja, amely megrengette az egész világgazdaságot. A Davidson és mások által lefektetett rendszer alapján, a piramist vizsgálók közül mindenki előre látta az 1929-es összeomlást.
Más jóslatok szerint Izrael, Nagy-Britannia és Amerika népei áthaladnak az Ítélet és Újjászületés csarnokán közvetlenül 1936 szeptembere előtt, majd a hónap 16. napján hajnali 1 óra 40 perckor bekövetkezik egy nemzetközi fontossággal bíró esemény, ami az imént felsorolt országok lakosaira lesz különösen hatással. Egyéb előrejelzések alapján a kiemelkedő eset majd 1939. november 27-én és 1953. augusztus 20-án érezteti majd leginkább a hatását. A bibliai Jelenések Könyve 10. fejezetének hetedik bekezdésében leírt jóslat alapján visszavezethető, hogy e napon, 1936. szeptember 15-ről 16-ra virradóra szólalnak meg a mennybéli harsonák, és a kinyilatkoztatás hetedik angyala megfújja a hetedik trombitát. A piramis jóslataiból állítólag tisztán kiolvasható, hogy a föld különböző pontjain titkos gyűléseket tartanak, egy új korszak kezdetét jelezve, aminek hatása kis idő múlva az egész világon érezhetővé válik.
A piramis csúcsának dél felé eső élén található egy előrejelzés az 1947. január 31-i időpontot adja. Eszerint ekkorra az újjászületés és regeneráció folyamata lezárul és mind Amerikában, mind Nagy-Britanniában újjáalakul az egyház és az állam.
Davidson és az elmélet más képviselői a maguk korában a kódfejtéssel nagyjából idáig jutottak el, és azt mondták, hogy a következő korok feladata lesz a távolabbi jövő feltérképezése a Nagy Piramis további tanulmányozása alapján. Amik még megvizsgálatlanul szunnyadnak az építmény mélyén, legalább akkora rejtélyt jelentenek, mint maga a Nagy Piramis.
„Akkor… került sorra az épület, amit ma Gízának neveznek… a Beavatottak Terme… Ez rendelkezik minden feljegyzéssel a kezdetektől addig a korszakig, amíg be nem következik a Föld helyzetének megváltozása, és a Nagy Beavatott vissza nem tér oda és más területekre, hogy betöltse az ottani próféciákat. A világ vallásos gondolkodásának minden változása be van itt mutatva, azok a változatok is, amelyeken keresztül ugyanaz érhető el, az alapoktól a csúcsig – vagy a nyitott sírig és a csúcsig. …Ez a feljegyzett és megfejtendő jelentés célja, amely azoknak készült, akik eljönnek, és úgy jönnek el, mint a különböző korok tanítói, a jelenlegi állapot, a Föld szférái tevékenységének tapasztalatával.”
/Edgar Cayce, 1932. június 30./
H. Spencer Lewis nyomán