Miért is nem érdemes menekülnöd a vállalásodtól?

Régóta foglalkoztat ez a téma, és mindig elgondolkodtatott, hogy ugyanaz a dolog egyik embernél így, a másiknál úgy végződik. Az egyik elválik, a másik benne marad a házasságban, az egyik boldogabb lesz, ha elválik, a másik tönkremegy. Ugyanígy a betegségeknél is. Az amiből az egyik pillanatok alatt felépül, a másik belehal és még sorolhatnám a példákat.

Mindebben a leszületésünkkor vállalt sorsfeladatunk a ,,ludas”. Bevállalunk dolgokat, de csak olyat, amit meg is tudunk oldani életünk során, de közben előfordul, hogy sokan belehalnak, mert nem figyelnek a jelekre, a fényekre, amik bevilágítják a nekünk kijelölt utat.

Mást akarunk, széllel szemben pisilünk, aztán csodálkozunk, hogy szennyezettek leszünk. Van egy fontos mondás. Egyik barátnőm szokta mindig mondani: KIVÁR, MEGVÁR, NEM ELVÁR. Mennyire igaz és egyszerre nehéz is mindez, de így van. A várandósságot sem érdemes lerövidíteni 9 hónapnál, hiába nyom, ki kell várni, hogy beérjen a ,,TERMÉS” maga. Meg kell tanulni a sorsunkat elfogadni és csillagos ötössel teljesíteni, amit bevállaltunk, hogy a következő életekben már a ,,luxus lakosztályokon” tudjunk kezdeni. Fel kell ismernünk a sorsunk és rajtunk múlik, mit kezdünk vele. Én is, mint minden halandó ember sokszor úgy tennék kitérőket, sőt le is térnék róla, de utána sokkal nehezebb visszazökkeni és folytatni az utunkat. Az idő tényleg mindenre gyógyír. Véletlenek soha nincsenek, mindig minden okkal történik és minket szolgálnak, csak valamihez kevesebb, valamihez több idő kell, hogy a megértés szintjére jussanak, de előbb vagy utóbb megtörténik.

A személyiségfejlesztés a legjobb módja annak, hogy megismerjük magunkat és a vállalt életfeladatunkat. Tanuljunk meg jóban lenni Önmagunkkal és váljunk saját magunk legjobb barátjává, higgyétek el, ez a legjobb befektetés! 🙂

L’aura