Aki Egyiptomba látogat, egészen biztosan felvesz úti céljai közé Luxort, ezt a kicsi, ám annál szebb, látnivalókban bővelkedő városkát és környékét. Itt található az ország ma látogatható műemlékei közül a legtöbb. Az Egyiptom földjét átszelő Nílus itt vesz egy nagy kanyarulatot; a folyó nyugati partjára épült templomok, valamint a hegyek által körülzárt Királyok Völgye, főleg a fáraók halotti kultuszát szolgálták, keleti partján pedig azok a nagy templomok álltak, melyeket az istenségek tiszteletére emeltek.
A mai Luxor és környéke volt az Újbirodalom fővárosa, a tündöklő Théba. Óegyiptomi neve Uaszet, az uasz az uralkodói jogart jelöli. Mindkét, ma látogatható legjelentősebb temploma Amon isten kultuszát szolgálta: a nagy birodalmi templom a mai Karnak falu mellett, és a thébai istenhármasság: Amon, a felesége, Mut és gyermekük, Khonszu tiszteletére emelt luxori templom. Az egymástól kb. 4 km-re fekvő két templomot korábban egy szfinxekkel szegélyezett út kötötte össze, itt zajlott az Opet ünnepség egy része.
A luxori templom eredeti neve, Ipet-Reszut, is erre utal: annyit tesz, hogy a „déli Opet”, az elvonulás helye. Istene pedig Amenemope, vagyis az „Opet Amonja”. A templom maga a fáraó isteni ka-jának lakhelye volt. Az a hely, ahol a királyi hatalom Ámon segítségével évente megújult az Opet-ünnep keretén belül. Ezen az ünnepen, melyet Hatsepszut fáraónő uralkodása alatt rendeztek meg először, évről-évre megismétlődik a fáraó isteni fogantatása. A ceremónia során Ámon szobrát a szent bárkán Karnakból Luxorba viszik, ahol a belső szentélyben az isten rituálisan egyesül az uralkodó anyjával, aki így ismét életet ad a fáraó KÁjának. A király a szentélyben eggyé válik újjászületett KÁjával és ereje megújul. (A KÁ a lélek egyik megfelelője az egyiptomi vallásban.)
Ha ma a luxori templom teljesen feltárt oszlopai között sétálva arra gondolunk, hogy még egy évszázaddal ezelőtt milyen siralmas állapotban volt itt minden, akkor fogalmat alkothatunk arról a hatalmas és sokrétű munkáról, melyet a régészek végeztek és végeznek mind a mai napig, hiszen az épület oldalsó szárnyainál beszámozva és felsorakoztatva ma is ott találjuk azokat a falrészleteket, kőtömböket, melyek még helyreállításra várnak. Tehát a templom teljes feltárása még nem fejeződött be. De még a grandiózus romok lenyűgöző látványa sem nyújthat elképzelést a templom hajdani fényéről, színpompás ragyogásáról!
Építéséhez a korabeli, legjelentősebb uralkodók közül szinte mindenki hozzátett valamit: a látogatót a bejáratnál fogadó II.Ramszesz kolosszusai mellett megtaláljuk itt a Hatsepszut királynő által emelt szentélyeket, III.Amenhotep fáraó, és felesége Teje királynő szobrait, valamint a rövid ideig uralkodó Tutankhamon tiszteletére emelt emlékműveket is. Valaha Ehnaton-nak, az „eretnek”-nek kikiáltott fáraónak is állt itt szentélye, de azt, mint minden általa emelt emlékművet, halála után porig rombolták, eltüntették Amon papjai.
Sajnos, mint Egyiptom épületeinek nagy részét, ezt is széthordták az országot megszálló arabok; az épület bejáratánál eredetileg két obeliszk állt; a Luxorból hiányzó ma már a párizsi Concorde teret díszíti.
S még egy érdekesség: ez Egyiptom egyetlen olyan temploma, melynek tengelye nem egyenes, ám ennek oka a mai napig nem tisztázott.
Ami Luxor spirituális arcát illeti, mint Egyiptomban mindenhol, itt is fellelhető a dualitás: az itt található két nagy templom közül a karnaki képviselte a férfi erőt, párja, a luxori, pedig a nőit. Így itt a nőiséghez, a nőiességhez tartozó energiák találhatók. Az egyik legfontosabb női tulajdonság az ösztön, az ösztönösség, mely a nőkben működik a legjobban, hiszen a nők azok, akik igen erős emocionális intelligenciával is rendelkeznek.
Ahhoz, hogy egy fejlődő lélek egy bizonyos fejlődési szintet elérjen, szükséges az, hogy az ösztönei jól működjenek, de elsősorban az, hogy stabilak legyenek, nehogy letérítsék őt a sorsútjáról. Általában az ösztönök azok, amelyek megtévesztő vágyakat teremtenek az embernek az életében. Nem mindig jókor veszik át az irányítást, ugyanis bizonyos időszakokban befolyásolhatják az embert, elvonva a figyelmét a jelenről. S ha ezt nem tudjuk kontroll alatt tartani, könnyen más irányt vehet az életünk, mint amiért valójában leszülettünk. Épp ezért a papoknak meg kellett tanulniuk uralkodni az ösztöneik felett is. Az ezzel kapcsolatos tanításokat és beavatásokat kapták meg ebben a templomban. Itt erősítették, fejlesztették azokat az érzékszerveket, amelyek az ösztönök felfogásáért voltak felelősek. Megtanulták a saját aurájukban harmonizálni az ösztönökért felelős területeket, és ezzel „kordában tartani” azok működését.
Ez a templom is elmagyarázza és megérteti azt az emberrel azt, hogy az életben minden dualizálódik, minden a két pólusról, minden a kettőségről szól. Onnantól kezdve, hogy valami él, valami élő, az dualisztikus is. Az egész Teremtés maga két pólusú energiákból áll, negatív és pozitív pólusból, mert ez biztosítja a kiegészültséget, és a kiegészültség biztosítja a harmóniát, az erőknek az egyensúlyát. Úgy, ahogyan a nőnek a férfi a párja, s az igennek a nem a párja, úgy a pozitív energiának a negatív energia a párja és tulajdonképpen az életben az életünkhöz mindkettőre szükség van. A negatív ösztönök, a negatív ösztönerő Széthhez kötődik, a pozitív ösztönök megélése, illetve az ösztönök felfogása és tudatos irányítása viszont Hóruszhoz, a tökéletes ember mintaképéhez.
A templom kisugárzása az esti órákban fejti ki legjobban hatását. Simogatóan lágy energiáit szinte minden ide látogató érzi, lelkük pedig érzi a késztetést: később is vissza-vissza vágyódik ide…