Azért születtünk, hogy tanuljunk és minden tanulás végén, ami egyfajta egyensúly megtalálása, kis ideig megpihenve, boldogok legyünk. De nem azért, hogy szenvedjünk.
A szenvedést mindig mi generáljuk azzal, hogy nem akarjuk elfogadni a tanulásunkat és úgy érezzük nekünk jobb jár, több jár. De ez csak az ego és a vágyak játéka. Amíg az embert a vágyai irányítják, az ego védi, addig a személyiség mélyen alszik.
A vágyak pedig elképzelt álmokat szőnek egy csábító jövőkép reményében. Az ember pedig szenved, mert nem az útját járja, nem a tanulását követi, hanem a vágyait és az egója cselekszik helyette. A személyiség az, ami szenved, mert nem fejlődik semmit. Az ego elemei felerősödnek, a félelem, az irigység, a harag, a sértődékenység, mértéktelenség, stb.
Az ember végigszenved egy életet, csak azért mert nem az útját járja. Mi a megoldás?
Le kell lassulni, tudatossá kell válni és elkezdeni csendesen figyelni. Ekkor a jelent fogjuk megélni. Felébred a személyiség és a vágyak, az ego, csak annyira lesznek fontosak, hogy támogassák a személyiséget. Ezen a szinten az ember már nem szenved többé, szabad lesz. A tanulás, a csendes figyelem megadja, hogy az ember meglelje az útját és boldog legyen. Ha szenvedsz, azt jelenti erős az egód és a vágyaid, és nem tudod elfogadni a tanulásodat, amit kijelöltek számodra.
Nyilván a gazdagság, a szépség, a hatalom, a bölcsesség is tanulás, ahogy az ellentétes, számunkra negatív végletek is. Csak a számunkra negatív végletek megismerése fájdalmasabbnak tűnik az egónak, hiszen azt látja másnak több van valamiből, másnak könnyebb az élete, másnak egyszerűbb minden. De ezt az ego és a vágyak generálják és ebből születik a szenvedés.
Egyetlen út egy csendes figyelem. A vágyak és az ego lecsendesítése, és ha az ember megtanulja kívülről szemlélni a dolgokat, a személyiség felébred és rájön, hogy egy hosszú tanulás és rögös út különböző szakaszain vagyunk. Nem számít ki hol van, az a fontos, hogy az ember a tanulására összpontosítson.
Ahogy ez sikerül, az ember a jelenben találja magát és könnyűvé válik minden, majd jön egy egyensúly állapot és egy fajta boldogság. Ha tehát szenvedsz, valamit nem tudsz elfogadni. Ezért pedig senki más nem hibás, csak te…