Ha célunk önmagunk fejlesztése, hogy isteni önvalónkat felszínre hozhassuk magunkban, akkor meg kell tanulnunk uralni egónk kilengéseit, meg kell tanulnunk hatalmat gyakorolni önmagunk felett.
Az egyiptomi papok képzésének az alapja volt a SZEHEM, az önmaguk feletti uralom megszerzése. A szó erőt, valami feletti uralmat jelent, női alakja a SZEHMET, ami egyben Ré leányának, az oroszlánfejű, harcos istennőnek is a neve. A SZEHEM gyakorlása nélkül a neofiták nem kaphattak beavatásokat, hiszen nem is tudták volna azokat sem fizikailag, sem lelkileg elviselni.
Hogy hogyan is kell legyőzni az egó által keltett félelmeket, hogyan fejlesszék érzékszerveiket és az intuíciós érzékenységüket, mindezt Pa-Szobek-ben, mai nevén Kom-Ombo-ban tanulták meg. A templomot Szobeknek és az idősebb Hórusznak, Haroérisznek szentelték. Az egész templom a dualitás jegyében épült: minden csarnoknak és minden szentélynek két-két bejárata van egymással párhuzamosan. Ennek egyik oka az, hogy két istenhármasságnak szentelték a helyet: az egyik oldal az idősebb Hórusz (Haroérisz), Tasetneferet (a jóságos nővér) és Panebtaui (a két ország ura), a másik oldal a krokodilisten, Szobek, Hathor, és fiúk Honszu tiszteletére áll. De kifejezi azt az elvet is, hogy az Univerzumban kettősség uralkodik, mely lehetővé teszi, hogy az ember hibákat kövessen el, megtapasztalja döntései következményeit, tanulhasson belőlük, és ezáltal megértővé váljon és spirituálisan fejlődjön. Ezért is szentelték tehát a templomot a két ellentétes erőt, a káoszt és a rendet képviselő két istenségnek. Szobeket, a krokodilfejű istent ugyanis gyakran azonosították a káosz istenével, a kettős természetű Széth–tel, aki néha a Napisten védelmezőjeként jelenik meg, máskor a Napisten ellenségét látták benne. Ő képviseli az anyagot, mint alacsony rezgésű matériát, ezáltal a tudatlanságot, Hórusz pedig a tökéletes ember prototípusa, a bölcs, az állandó tudat jelképe; jelképe annak a legmagasabb szintnek, amit az ember elérhet, a tökéletesség, a szeretet és a harmónia terén.
Ez a templom volt a színhelye a „krokodilos teszt”- ként elhíresült beavatásnak. Található itt egy nagyon mély kút, melynek oldalába lépcsőt véstek, ennek fokai mélyen a Nílus szintje alá vezetnek. A mélyben egy labirintus volt kialakítva. A kutat színültig feltöltötték vízzel, majd elárasztották krokodilokkal. Ide azoknak a papoknak kellett lemenniük, akiknek az érzékenységét, az érzékszerveit tesztelték, még pedig úgy, hogy az intuícióira és a saját asztrállátására volt bízva a pap, hogy kijusson ebből a kút-labirintusból, és hogy túlélje a krokodilokkal való találkozást. Ez egy nagyon nagy ego próba volt, hiszen hihetetlen nagy fegyelmezettségre volt ahhoz szükség, hogy ezen a teszten valaki átmenjen. Itt valóban tesztelve voltak az illető érzékszervei, ugyanis kizárólag azok segítségével tudott kijutni.
De a valódi titok a saját egójuk által generált félelemérzet legyőzése volt. Itt folytatott tanulmányaik során a papok megtanulták, a félelem négy alap típusát: az elveszítéstől, a szembeszállástól, az elhagyatástól és a haláltól való félelmet. Megértették, hogy a félelem automatikus idegi-hormonális reakció, amely pszichoszomatikus reakciót idéz elő. Ez a reakció izgatottságban, a szívritmus és a légzés felgyorsulásában nyilvánul meg. Az értelem leblokkol és az ember támadni, vagy menekülni akar. Ezek mind kontrollálatlan, automatikus reakciók, melyek a belső béke és az életenergia elveszítéséhez vezetnek. A félelem az agynak olyan terméke, mely elhagyja a jelent és előremegy a jövőbe. Egy olyan időbe, amely nem létezik, és egy képzeletbeli eseményt vetít előre, melynek során valaki, vagy valami elvész, vagy az embernek szembe kell szállnia valamivel. Az értelmet mindig a jelenben kell tartani, mert az ember csak itt tud dönteni és cselekedni.
Ha megértjük, hogy minden, ami történik, tökéletes és szükséges a fejlődés szempontjából, hogy minden azért történik meg velünk, mert eljött az ideje, akkor elkerülhetjük a felesleges negatív gondolatokat, teljes bizalmunkat az Univerzumba tudjuk helyezni és így eljuthatunk a tökéletes harmónia állapotába.
Incze Mónika
