Mint minden élő szervezetnek, a Földnek is megvan a maga „érrendszere”, ezek az ún. Ley vonalak. Őseink tudták, hogy ezek a bolygónkat behálózó energiaörvények különleges hatással bírnak, így szent helyekként tisztelték azokat, és épp ezért nem véletlen az sem, hogy különleges szakrális építményeket: dolmeneket, ménhíreket, körgyűrűket, és nem utolsó sorban piramisokat emeltek ezen energiavonalak mentén.

Azzal is tisztában voltak, hogy a Ley vonalak találkozási pontjai ún. csillagkapuként szolgáltak, ezek voltak azok a bizonyos „kilépési pontok”, amelyek adott időpontokban, bizonyos bolygóegyüttálláskor, átjárást engedtek más dimenziókba. De ilyen vonalak mentén tűnnek fel manapság a gabonakörök, s a legtöbb „természetfelettinek” tartott esemény is vagy a vonalak mentén, vagy a csomópontokban észlelhető.

piramistNos, a Nagy Piramis is ilyen csomópontra épült, és ez adja az építmény különleges energetikai hatásait. Sokan írtak már az ún. piramis-effektusokról, de keveset tudunk még az emberi szervezetre, aurára, ill. pszichére gyakorolt hatásairól. Pedig aki járt már a piramis belsejében, saját bőrén tapasztalhatta, hogy valami nagyon más odabent. Tulajdonképpen az egész gízai fennsík atmoszférája olyan, mintha az ember „kiesne” az időből. Mintha megszűnne az idő múlása és kizárólag a jelen létezne.  A piramis falain belül belül ez az érzés fokozódik, szinte kézzelfogható az a mágikus erő, ami áthatja ezt a szent helyet.

ley_3Ezt érezhette, s valami mást is, Napóleon, aki egy egész éjszakát töltött bent egyedül a Királyi kamrában. A francia hadvezér 1789-ben szállt partra Egyiptomban katonáival, de az expedíció tagjai közt tudósok, mérnökök, történészek és művészek is voltak, akik aztán később egy részletes, egész lexikonra való leírást adtak az országról. A történet szerint, Napóleon ragaszkodott hozzá, hogy emberei egyedül hagyják őt a gránitteremben. Bent töltötte az egész éjszakát, ám mivel nem jött ki másnap reggel sem, bementek érte az emberei, és ott teljesen összezavarodva, önkívületi állapotban találtak rá. Később sem volt hajlandó elárulni, mit látott, és milyen hatások érték. „– Ne akarjátok megtudni soha!”– mondta tábornokainak. Napóleon a száműzetése alatt, közvetlenül a halála előtt egyik barátjának próbálta elmesélni a piramis mélyén szerzett élményét, de annyira hihetetlennek tartotta azt, hogy végül inkább nem mesélt róla részletesen.

Fogadjuk el tényként, hogy a Nagy Piramis – de általában, szerte a világon található piramisokra is igaz ez – NEM temetkezési helyként szolgáltak. A Király kamrájában található szarkofág sem a fáraó koporsója volt, hanem egy olyan szerkezet, amellyel a papok és néhány valódi beavatott fáraó, csillagközi utazásokat tehettek más világokba. A Nagy Piramis tulajdonképpen egy kvantumgépezet, mely egy kettős energiaspirálban áll: befogja egyrészt fentről a kozmosz energiáit, másrészt pedig alulról a Föld energiáit, és ez adja ezt a különleges hatást.

ley_4Ezt igazolja az az első kézből származó, leginkább elérhető beszámoló is, amit dr. Paul Brunton, angol újságíró tollából kapunk, aki  szintén eltöltött egy éjszakát a Királyi kamrában, s az ott tapasztalt élményeit írta meg az 1936-os kiadású,  „Egyiptom titkai” c. könyvében.

“Miután átverekedte magát a hivatalok útvesztőin, végre a kezében tartotta az engedélyt: eltölthet egy éjszakát a Nagy Piramis belsejében. Említettük, hogy a Fáraó Kamrája a piramis közepén helyezkedik el. A lokáción kívül a kamra atmoszférája és hőmérséklete is misztikus jelentőséggel bír. Mint dr. Brunton mondja:  valami halálos, dermesztő hideg van itt, ami az ember csontja velejéig hatol. Hozzáfűzi: ha az ember megütögeti a szarkofágot, az olyan szokatlan hangot ad ki, amit lehetetlen reprodukálni bármilyen zenei hangszeren!

Dr. Brunton elbeszélése szerint, amikor a Fáraó Kamrájába belépett, a szarkofág mellett egy márványlapot pillantott meg, ami pontosan észak-déli tájolású volt. Erre ült le. Valamelyest jártas lévén az egyiptomi vallásban és ismervén a parapszichológia legtöbb felfedezését is, a piramisban eltöltendő éjszaka előtt három napig böjtölt. Magyarázata szerint ez olyan befogadó szellemi állapotba hozta, hogy képesnek érezte magát mindazon jelenségeknek az átélésére, amiket Hall, Merry és mások leírtak.

Miután leült, háttal a szarkofágnak, úgy döntött: ideje, hogy leoltsa az elemlámpáját. A kamra atmoszférája, mint mondja, kifejezetten szellemi volt. Volt valami a levegőben! Ismeretlen negatív jelenlét vált érezhetővé. Brunton hirtelen erős késztetést érzett a kamra elhagyására és a visszavonulásra. Azonban kényszerítette magát, hogy kitartson, bár a kamrában groteszk és alaktalan lények keringtek, próbára téve Brunton érzékenységét és józan eszét. Szüksége volt minden idegszálára, hogy úrrá legyen elhatalmasodó félelmén! A sötétség és a negatív jelenlét meggyőzte arról, hogy nem akar több éjszakát eltölteni a Nagy Piramisban!

Ekkor ugyanolyan hirtelen, ahogyan jött, a negatív atmoszféra megszűnt! Először azt érezte, hogy barátságos levegő tölti meg a kamrát. Aztán két alakot érzékelt, akik főpapoknak látszottak. Egyszer csak a fejében kezdte hallani az egyiküket. A pap megkérdezte Brunton-tól, hogy miért jött, nem elég-e neki a halandók világa. Brunton azt felelte: „Nem, az nem elég!” A pap így válaszolt: „Az álom útja messze visz téged az elmével felfoghatótól. Volt, aki követte, és elméje megháborodott, mire visszatért. Fordulj vissza, míg időd engedi, s kövesd a halandó láb számára kijelölt ösvényt!”

Brunton azonban kitartott amellett, hogy marad. A pap, aki szólt hozzá, megfordult és eltűnt. A másik pap arra kérte, feküdjön végig a szarkofágon, mint annak idején a beavatandók. Brunton elhelyezkedett rajta. Hirtelen valami erő kerítette hatalmába. Kilépett a testéből. Egy másik dimenzióba került, ahol teljes nyugalom és béke uralkodott! Egy hosszú ezüstfonalat látott, ami új testét összekötötte azzal a testével, ami még mindig a szarkofágon feküdt. Elöntötte a szabadság érzése!

Egyszer csak szemközt találta magát a másik pappal, aki közölte vele, vissza kell térnie egy üzenettel:
„- Tudd meg, fiam, ebben a templomban találhatók az emberi faj hajnalának letűnt emlékei, és a Frigyé, melyet a legelső emberek kötöttek a Teremtővel az Ő első nagy prófétáinak közvetítésével. Tudd meg azt is, hogy a régiek közül csak a kiválasztottakat hozták ide, hogy megmutassák nekik a Frigyet, majd ezután visszatérhessenek társaikhoz, és elevenen tarthassák a nagy titkot.
Vidd magaddal intelmünket: amikor az emberek Teremtőjük után kutatnak, és közben gyűlölettel tekintenek saját társaikra, miként Atlantisz hercegei – akiknek az idejében ez a piramis épült -, önnön gonoszságuk erejétől pusztíttandattnak el, miként Atlantisz népe is elpusztíttatott…”

Amikor a pap bevégezte mondókáját, Brunton hirtelen visszazökkent saját testébe. Kényelmetlennek érezte ahhoz képest, amit előtte átélt. Felkelt, felvette a kabátját, és megnézte az óráját. Pontosan éjfél volt. Az az óra, amit különös eseményekkel szokás társítani! Amikor megvirradt, visszament a bejárathoz. Kilépett a fénybe, felnézett a napra, az ősi Egyiptom Rá istenére, és hálaimát rebegett magában a fényért…”

/részlet: Max Toth,  Gregg Nielsen- Gyógyító piramis című könyvéből/

Nos, ezekhez a sorokhoz nem kell különösebb magyarázat. Jómagam úgy gondolom, rengeteg dologról fog még a közeljövőben kiderülni, hogy nem az, aminek látszik. Ám amíg ezt nem hisszük el, nem nyitjuk meg az elménket és szívünket az új elméletek befogadására, nem változtatunk szemléletmódunkon, addig ezek a titkok továbbra is titkok maradnak a számunkra.

Incze Mónika