Mit tudnak a babák? Semmit. Nem beszélnek, szinte semmit nem csinálnak. Csak sírni tudnak. Állítólag, ha jól figyelsz, meg tudod különböztetni, hogy álmos, éhes, vagy esetleg fáj a hasa…ennyi. Akkor miért gyengül el az ember ha egy sarjadó életet lát? Hiszen egy újszülött állat is mennyire magával ragadó?! Szívet melengető látvány egy a földből kibúvó növény is. Se virága, se termése…és mégis. De akkor miért?

Később, mikor már megszokta szemünk a látványt és a jelenlétüket, akkor már csak néha csodálkozunk rá a természetre. Ha éppen „csinálnak” valamit. Mikor virágba borulnak a fák, érik a gyümölcs, nyílik a virág, valami vicceset csinálnak a házi kedvenceink vagy ha valami „rendkívülit” tesz a gyerekünk. De miért? Később miért kötődik feltételhez az érzés?

Mert legyen az újszülött baba, kiskutya-macska vagy bármely állat vagy egy aprócska növény, azt feltétel nélkül szeretjük.

Nem Ők tesznek valamit amitől szerethetők.
Mi tesszük!
Érted?
Mert így akarjuk és ez jó érzés
Akkor tegyük ezt mindig!

Veres László

error: Content is protected !!
%d blogger ezt szereti: