Az egyik legérdekesebb dolog, amit megéltem… pedig azt sem tudtam mi történik velem… 

Egy olyan kényes állapotról, megélésről szól ez az írásom, ami nem mindennapi, de talán pár emberrel megtörténik a világban. Tabu téma és sok misztikus hiedelem lengi át. Segítséget nyújthat akkor, ha valaki fura dolgokat tapasztalna. Legyen ez egy támpontja, ha hasonló dolgokat észlel, mint amiket én észleltem, hogy akkor biztos legyen benne, nem ment el az esze…

Először is szeretném tisztázni…

Ez az állapot nem egy csoda. Ez egy olyan tudati változást hoz az ember életébe, ami gyökeresen megváltoztatja a mindennapjait, a megéléseit, és egy olyan racionális, értelmezési, elemzői képességgel látja el a megvilágosodottat, amitől a további élete már nem mondható átlagosnak. Tapasztalataim alapján, ez nem arról a tévteóriáról szól, amikor vízen járunk, és kenyeret varázsolunk egy üres tányérba.

Ez olyan tudati, tapasztalati, érzelmi változást hoz, amitől ugyanazt a világot, amiben ma is élünk, már nem a rendszer elszenvedőjeként éli meg, hanem a rendszeren kívülinek érzi magát (hasonlóan, mint a Matrix című filmben). Olyan érzése van, mintha tudna hatni a dolgokra, magasabbról lát rá az összefüggésekre, mint az “átlagember”.

Ne értsetek félre, senki sem átlagos! Mindenkiben ott van ez az opció, de mégis nehéz kihozni magunkból, mert annyi fizika dolog vonja el a figyelmünket a belső hangunkról. Egyetlen dolgon múlik ez az egész, hogy a tudat állapotunk nyitott vagy zárt.

Nézzük meg, hogy is kezdődött ez az egész!

2016. februárjában egy kritikus ponthoz ért az életem. Rengeteget tettem a munkámba, szenvedélyembe, hogy boldog, kiteljesedett ember lehessek, de egész egyszerűen nem ment. 150 %-ot adtam bele, az eredmény nulla. Ez olyan trauma volt, hogy feladni kényszerültem mindent. Mire gondolok? Az elveimre! Szembe kellett néznem azzal a ténnyel, hogy teljesen átlagos ember vagyok! Nagyon különleges személyiségnek gondoltam magam, de ez megbukni látszott. Rá kellett jönnöm, az életem nem különb mind a szomszédé! Bejárok a munkahelyemre, befizetem a számlákat stb. Mivel abban a közegben, amiben hittem, elviselhetetlen volt ami zajlott, így elhatároztam, hogy otthagyom a versenysportot…átlag életet fogok élni…

Amikor ez lezajlott bennem, hatalmas megkönnyebbülés volt, mintha lefolyt volna valami a hátamról…szó szerint éreztem. Megkönnyebbültem, szabadnak éreztem magam.

Igen ám! De mikor eljött az este, lefeküdtem és csönd kerekedett, sötétség mindenhol, és elöntöttek az érzelmek…elkezdtek zakatolni fejemben a gondolatok.

Most feladod? – igen
Nem vagy különleges? – nem
Átlagember vagy? – igen
Így fogod leélni a hátralevő életed? – igen, így

Ennek tudatában úgy kétségbe estem, hogy fohászkodni kezdtem.
“Istenem! őrangyalom! Ha vagy és létezel, segíts engem a sorsfeladatomban!”

Ez egy kulcs jelenet volt – mit sem sejtve – elindítottam a folyamatot.

A megélt szenvedés, az itt megélt érzelem és az itt megtett nyitottság volt a kulcs az ébredéshez.

Elkezdődött…

Aznap éjjel fura dolgot álmodtam:

Egy lény támadt rám álmomban, próbáltam menekülni előle, de egy szobába voltam beszorítva. Az oldalsó falon egy kanapé volt, menekülésemben felugrottam rá, végig futottam rajta, hogy kiugorjak a szobából. A lény utánam harapott, de pont ki tudtam ugrani mellette. Az itt megélt érzelmi állapotomat a halálfélelem érzésével tudom leírni.

Felriadva különös dologra ébredek!

Arany fonal hullik a plafonból. Fent vagyok, teljesen tudatomnál vagyok, mozdulni nem birok a félelemtől, a látványtól. Furcsa erő döngöl bele az ágyba, az izmaim teljesen megfeszülve, a plafonból csak hullik, hullik az arany fonal.

Pár perc múlva eltűnik a jelenség, a félelemtől még mindig nem merek mozogni, mintha megsemmisültem volna. Összeszedem a bátorságom, és megmozdulok. Nem történik semmi…biztató jel…megpróbálok felülni, oldalra fordítom a fejem, hajnali 01:30-at mutat az óra.

Aznap éjjel nem mertem visszafeküdni, féltem…így virrasztottam.

Azon tűnődtem megbolondultam-e? Agydaganatom van és az produkálja a tünetet? Megzavarodtam? Elkezdtem figyelni az emberek reakcióit magammal szemben, furán néznek-e rám?

Nem tapasztaltam semmit.

Két nap múlva:

Álmodok, a nagymamám jön el hozzám a felújított házunkba. Ez azért volt furcsa, mert ha álmodik az ember, akkor az új dolgokba nem szokott beleálmodni, csak a régibe, vagy új helyszínt álmodik. Álmomban nem tűnt furának, hogy ott van, pedig 20 éve ment el az élők sorából, soha nem álmodtam vele. Most itt van a szobánk előtt, a felújított házban. Ami még érdekesebb, hogy álmomban is fekszünk az ágyban, mint ahogy eredetileg is fekszünk, hiszen álmodok…

Odalépek a Mamához, ő nem mond semmit, mintha nem tudnánk beszélni, de halljuk egymás gondolatát. Ráteszem mind a két kezem a vállára és megkérdezem – de nem beszéddel – mit keresel itt? Hogy kerülsz te ide? Majd visszanézek a mellettem eredetileg is alvó volt feleségemre. Álmomban is ugyan ott fekszik.

Ekkor jön az érzés:

Halálfélelem, amibe felébredek. A “valami” megint beledöngöl az ágyba, kinyitom a szemem és egy hatalmas arany jel villog a falon. Az egész falat beteríti, hieroglifszerű. Pár perc múlva eltűnik, lassan visszanyerem a koordinációmat, felülök, ránézek az órára: 01:30.

Ez rendszeresen kétnaponta megélt dolog volt az életemben.

Kezdtem elhinni, megzakkantam. Óvatosan próbáltam mondani az orvos ismerősömnek, hogy milyen tüneteim vannak. Azt mondta megvallja őszintén ebben a korban (32 éves voltam akkor) sok feljegyzés van ilyesmikről. Általában antidepresszáns gyógyszer ennek a vége. Nem viselik az emberek ezt az agyi rendellenességet. Senki nem tudja mi ez. Egyszerűen bekattannak az emberek a megéltektől.

Akkor már tudtam, bajban vagyok!

Elkezdtem önelemző üzemmódba lépni. Vizsgálni kezdtem a cselekedeteimet, a külvilág visszajelzéseit. Arra jutottam nem vagyok bolond. Sőt!

Az emberek elkezdtek kérdezgetni: Mit csinálok, hogy ilyen jól nézek ki? Nem értettem semmit! Alvási gondokkal küzdök, látomásaim vannak, éjjel nem merek aludni a félelemtől, de az emberek azt látják rajtam, hogy egyre jobban nézek ki. Ezt már végképp nem értettem.

Ahogy telt az idő, különleges megfigyeléseim lettek. Az emberek körül mintha mozogna valami és mellettem is mozog. Sőt! Csak mentem az úton és akire ránéztem, azzal kapcsolatban tiszta gondolatok, érzések öntöttek el. Cselekedeteikről, párkapcsolataikról, munkahelyi szituációikról, amit ők megélhettek. Mindig arra gondoltam, bárcsak megkérdezhetném őket, hogy amit érzek velük kapcsolatban, az igaz-e?

Ezek a történések boldogsággal öntöttek el, mintha rálátnék olyan dolgokra, amik a saját fejlődésemet segítik elő.

De újra jött az éjjel… Nem! Ugye nem a haverom…

Kiszúrok vele! Mondtam. Nem fogok elaludni, virrasztok. Jó tervnek tűnt…

Éjjel 01:30 ébren… Nem történik semmi. Ez az! Átvertem… megoldás nem alszom.

04:30. Olyan fizikai, mentális, fáradtság jött rám, képes lettem voltam leájulni a székről. Nem bírtam tovább, le kellett feküdnöm – az érzés meglepő volt, olyan mintha kívülről jönne a parancs.

Ma már tudom, ez nem kívülről jött, hanem bennem elindultak folyamatok, a cselekedeteim hatására. Elindult az energiaáramlás. Kezdtem eggyé válni, saját magammal.

A tudatom nem volt képes feldolgozni az új energiát, amit hordoztam, ezért ki akart kapcsolni. Alvásra volt szükségem. Én ezt nem így éltem meg, hisz azt sem tudtam mi történik. Úgy éreztem valaki kívülről irányít és alvásra kényszerít…féltem…de le kellett feküdnöm, azonnal elaludtam és kezdődött az álom.

Ahogy eddig is! Álom, felébredés, halálfélelem, izom merevség, mozgásképtelenség, és csodák csodájára, a mellettem alvóra nézek, színpompában úszik. Sőt! A szeme között világít a feje. Ez volt a pont, ahol tudtam, valami folyamatszerű dolog zajlik körülöttem. Oldalra nézek 05:00.

Mai eszemmel visszagondolva, mi is történt ebben a szituációban?

A trauma, a teljes kilépés a hiedelemrendszeremből, az ösztönös cselekvés miatt – amit hozzáteszek véletlenül csináltam, de ugye mi nem hiszünk a véletlenekben – megnyitotta a tudatom és úton voltam a megvilágosodás felé. Persze erről nekem fogalmam sem volt.

Csak egy szerepem volt az egészben, féltem! De azt nagyon jól csináltam…

Elkezdtem érzékelni, látni a körülöttünk lévő energiahálót, ami mindenki körül ott van, és nekem sikerült valahogy rá is csatlakozni. Innen adatokat lehet letölteni saját magunkon keresztül. Ezért roppan össze az elme, ez alatt a teher alatt, amit az enyém valamiért jól bírt.

Rájöttem itt már semmit sem én irányítok. Áldozata vagyok az egésznek. Valahogy ezt kiváltottam magamból. Ha akarom, ha nem, folytatódik, jobb lesz hozzászokni.

Újabb két nap telt el:

Ordibálásra riadok, felébredek és valaki női hangon üvölt a fülembe: – INDULJ MÁR EL!

Felülök, körbenézek, senki nem hallotta a hangot, csak én, alszik mindenki, mint a bunda. Azt hittem, egy lény szólt hozzám vagy egy szellem, akkor már nagyon féltem az összeroppanás küszöbén voltam.

Rengeteget szorongtam ettől az egésztől. Amikor csak lehetett és kibírtam, inkább nem aludtam. De ahogy telt az idő, egyre rutinosabbá váltam, gyorsabban regenerálódtam, és gyorsabban múlt a félelemérzés, sőt, olykor hatni tudtam magamra, hogy úrrá legyek a félelmeimen.

Mi történt itt?

Az energiaáramlás hatására a lélek (az is egy energetikai rezgés) elkezd felszabadulni, és rezgéseket, jeleket ad le a tudat irányába, amit az ego nem tolerál, nehezen viseli ezt a szituációt (ezért jött a halál/félelemérzés, amit az ego produkál). A szabaddá válás olyan, mintha meghalnál. Ugyanis a tudat így fordítja le az egonak az elengedését.

Az ego = én, ezért én (ego) úgy élem meg, hogy meghalok. Mikor elengedi az egom a tudatomat, a tudat felszabadul, így a szabad tudaton képes a lélek rezgése feljutni a tudatos tudathoz. Így képes a lélek irányából feljövő rezgéseket akár a magyar nyelvünkre lefordítani. Ezt hallottam, saját magamhoz szóltam. El kell indulnom!

A cselekedeteim nem voltak ésszerűek az ego számára, mert a hiedelem, amit elhitetett magával (elhittem magamról) megbukni látszott, ezért kihátrált a felelősség alól, ahogy az egos embereknél is ez a folyamat jól megfigyelhető.

Tehát az ego elenged, így a tudat felszabadul és nyílni kezd. Ezért az ego csapong, kiabál, mert elveszítette az irányítást. A tudat többé nem hisz benne. Átfordul a lélek rezgései felé, ami nem más, mint az érzelem.

Ennek hatására elindul az energiaáramlás, a felső énünk irányába. Az első megélésemben ez történt. Az arany fonal nem a plafonból hullt, hanem bennem indult el az áramlás, odafent és köztem. A második esetben a falra festett jel a hovatartozásom és a feladatom kódja volt, ami megnyílt bennem.

Az ego azért szenvedi el a fizikai világunkat, mert mindent irányítani akarunk, és mindenben a legjobbak akarunk lenni – egosak vagyunk – ezért szenvedünk. Nincs önbecsülésünk, tudattalanok vagyunk magunkkal szemben, ezért kergetjük a siker illúzióját. Mert azt hisszük, ha kívülről elismernek minket, boldogok leszünk.

Tehát a tudaton múlik minden! Ha a tudat kellően nyitott és konzekvens, akkor a feláramló rezgéseket akár a saját nyelvünkre is lefordítja.

Akkor még nem értettem, de most már tudom, a bennem lévő “Én” szeretett volna szabadon szárnyalni, de a korlátaim miatt nem volt képes teljesíteni.

Ezek a jelenségek kezdtek megszokottá válni az életemben, egyre kevésbé ijedtem meg, ha igen, akkor már nem tartott sokáig, másodpercek alatt uraltam az érzelmeimet. A tudatom kezdett felnőni a feladathoz.

Ez a folyamat négy hónapig tartott. Ez alatt az idő alatt nem sokat aludtam, szinte minden éjjel 01:30-kor keltem, ez a mai napig is tart. Ma is 01:30-kor ébredtem iszonyatos kényszerrel, hogy megírjam ezt a blogot, hátha valaki ugyanebben a cipőben fog járni és tudjak üzenni neki, hogy nem kell félnie semmitől. Megfogta az Isten lábát! Kitartás, a tünetek nem fognak elmúlni.

Ez alatt a négy hónap alatt próbáltam fejleszteni magam és kerestem a miérteket. Mesterekhez kezdem járni, hogy megértést kapjak.

De mindez, csak felkészítés volt a nagy bummra!

2016. 06. 20-24. Egy beavatáson vettem részt Erdélyben. Onnan hazafelé azt éreztem, hogy egy hajtás vagyok, ami most először bújik ki a termőtalajból. Azt éreztem, hogy nagyon különleges lélek vagyok és a kezembe olyan dolgok fognak kerülni, ami kevés embernek adatik meg. Ahogy hazafelé tartottunk, Szeged környékén, fura érzés kerített hatalmába, ma éjjel történni fog valami, de ez most erősebb lesz mint eddig!

A körülöttem levőknek mondtam is akkor, hogy nagyon félek a hazameneteltől, rettegtem. Ezért fel is ajánlották hogy hazakísérnek, de visszautasítottam. Úgysem lesz semmi…

Akkoriban még nem értettem az érzelmi jeleket. Nagyon is tudtam, hogy történni fog valami, de nem akartam szembesülni vele. A jelek már érkeztek a fejembe, de az egóm lebeszélt róla, így egyedül mentem haza.

A hosszú utazás végén, mindenki átült a saját autójába és hazaindult. Mikor megérkeztem valamiért nem volt senki otthon, de ma már ezt is tudom, nem volt véletlen. Beálltam a külső fedett garázsba leállítottam a motort, rápillantottam az órára, szembesültem vele, hogy 01:30-at üt az óra. Akkor tudtam végem van! Nincs menekvés! Gyorsan kinyitottam az ajtót, hogy a belső világítás kapcsoljon fel.

Megkezdődött…

Az érzelmek lassan elöntötték a tudatom, tudtam oda kell állnom a fűzfa közelébe, és fel kell néznem. Nem akartam ezzel szembesülni, ezért megfogadtam kiveszem a táskát a csomagtartóból és berohanok a lakásba. Ekkor újabb érzelmek öntöttek el…a düh.

Félek és nem merek odaállni?

Dühömben kiszálltam a kocsiból és odamentem a fűzfához. Felnéztem, pirosan villogott az ég! Úgy megijedtem ettől, hogy berohantam a garázstető alá. A szívem a torkomban dobogott a saját pulzusomat mérni tudtam, úgy lüktetett mindenem. Az érzékszerveim teljes készültségben voltak, a szőr állt a hátamon, az adrenalin teljesen elöntött. Az jutott az eszembe, hogy kinyitom a csomagtartót, kiveszem a táskát és futás! A kulcson lévő gombot megnyomtam, egy kattanással kinyílt a csomagtartó, amitől úgy megijedtem, hogy megugrottam. A mostani fejemmel leírva nagyon vicces szituáció, akkor viszont nagyon megrázó volt. Most már, hogy nyitva a csomagtartó, kiveszem a táskát és futás…

De ti is tudjátok, hogy ez nem így volt!

Ahogy hozzáértem a táskához, tisztán éreztem, nem fogok bejutni! Kiveszem a táskát és kezdődik…

A távolból morajlást hallok, fülelek, az idegrendszerem pattanásig feszült, a morajlás egyre hangosabb, de azonnal arra gondolok, hogy lehet a tőlünk 500 méterre lévő főúton kanyarodik egy kamion, annak szokott ilyen hangja lenni. Egyszer csak az autóhang átmegy az erős szélnek a hangjába, körbenézek minden növény, fa, levél úgy áll, mintha oda festették volna, de akkor mi ez a hang? Lecsuktam a csomagtartót és el akartam indulni a házba, de a szél hangja körém csavarodott és átváltott egy dallá. Nem emlékszem a dallamra, nem tudtam koncentrálni, figyelni a félelemtől. Azt tudom, hogy harsona volt, ebben az egyben vagyok biztos. Elindultam befelé és rázendített, mintha hangszórók lettek volna a fülemre csatolva.

Azonnal jött egy belső kép:

Egy arany templomban, arany lények fújják a harsonát. Ekkor végképp összeomlottam, akkor ott megtörtént velem – de nem is tudtam, hogy az az volt – a megvilágosodás! Körülbelül egy percig tartott, de örökkévalóságnak tűnt.

Ahogy véget ért, megszólalt a telefon. Az utazásról a barátom hív, baj van igaz? Haza kellett volna kísérjelek! Nagyon boldog voltam, hogy hívott a hangom remegett, kétségbe voltam esve, éjjel lesújt-e még rám? Két nap múlva újra kezdődik-e?

A barátom tanácsára megpróbáltam mégegyszer kimenni, mert attól féltem elbuktam, nem sikerült, mert beijedtem!

Tíz perc pihenés után újra kimentem a fához és felnéztem. Most visszagondolva nem voltam normális, hogy visszamentem, de megtettem.

Fohászkodtam: “Bocsáss meg Atyám, hogy nem voltam kész mikor szólítottál, de nagyon megijedtem, adj még egy esélyt, hogy meghallgassalak és teljesítsem az akaratodat.” De nem történt semmi. Síri csend. A szívem mélyén örültem, nem tudom kibírtam e volna még egy traumát.

Mi történhetett itt?

Fogalmam sincs! Az biztos, hogy a mai eszemmel az ok okozati törvény visszajelzését tapasztalhattam. Valamit kiváltottam magamban és a tudatom teljesen felcsatlakozott erre az energiahálóra. Esetleg megnyithattam magamban valamit, ami a sorsfeladatomhoz kell. Valószínűleg egy bennem lévő energetikai csatorna nyílt meg, és a tudatom így foghatta fel az ott áramló energiát és nekem szánt kódokat.

Később megtudtam, hogy ezek a jelenségek – mint például a harsona – a Jézusi küldetéshez tartoznak. Soha nem voltam templomba járó ember, nem olvastam a Bibliát, nem is nagyon érdekelt. De amióta ez megtörtént velem minden szál, tudomány, tapasztalás Jézushoz vezet engem vissza és a vele való kapcsolatról szól.

Sokat gondolkodtam, akik megvilágosodásról beszélnek, magas fokú érzelmi töltetről számolnak be. Hihetetlen szeretet érzést élnek meg. Valaki akár két évig is. A két év nálam is stimmel, ami az energiaáramlást illeti, de a felhőtlen szeretet érzés elmaradt. Én rettegtem. Talán az lehet az oka, hogy én a látásból és a hallásból is kaptam eleget. Ez a trió kicsit gyorstalpaló volt, de mit lehet tenni, ez jött.

Ez volt a legintenzívebb élmény, ami kellően megrázott. Egy életre belém ivódott. Sokszor felteszem a kérdést, ha most újra megtörténne velem, hogy állnék bele ebbe? Talán sosem tudom meg. De egy konzekvenciát azért levonnék! A megvilágosodásra azért nem ártana felkészülni! Nekem mázlim volt, hogy ilyen jól megúsztam. De persze kétlem, hogy mázli volt. Én ma biztos vagyok benne, hogy erre integrál a sors, vagy a teremtő, vagy tudom is én hogy hívjam. Nagyon hálás vagyok, hogy megtörténhetett ez velem, mert rámutatott, hogy még is igaz, hogy különleges vagyok. A különbség az akkor és a most között, hogy akkor különleges akartam lenni, most pedig már nem akarok.

Itt értettem meg először a polaritás elméletet. Az áramlik, amit el tudsz engedni. Logikus is, ha nem fogod, akkor mozog, áramlik. Így egy áramlás lesz az életedben, és megtörténik a csoda. A legtöbb ember ragaszkodik a sikeréhez, és mindenbe kapaszkodik amit egyszer elért, ezért boldogtalan, mert mindentől függnek, nem szabadok.

Megértettem, olyan lélek vagyok, akinek el kell hozni a földre azt a tudást, hogy létezik egy felsőbb intelligencia, ami egy sokkal globálisabb tudatot takar mind a miénk. De erre rá lehet csatlakozni, a tudatunkkal, ahogy én is tettem. Megéltem, s megláttam, hihetetlenül intelligensen tud kommunikálni velünk és észre sem vesszük.
Hadd mutassak egy példát a globális tudat, hogy kommunikál velünk!

A megvilágosodásom után, fél évet kellett várnom, hogy megértsem mi történt 2016. 06. 24-én. Annyira tudatlan voltam.

Most a tényeket fogom megmutatni.Az alábbi sorok és képek szolgáljanak bizonyítékul.

2016.06.24-én jöttem haza Erdélyből az új érzésemmel (azt éreztem, hogy egy hajtás vagyok, ami most először hajt ki a termőtalajból).

A Google Driveom-ról egy képernyőfotót mutatok:

 

Látható, hogy az “Erdélyi zarándoklat 2016.doc” fájl 2016 máj. 4.-én volt utoljára módosítva, tehát jóval az út előtt.

A következő képen a fenti fájl tartalma látszik, benne a zarándoklat dátuma, amin ott voltam több társammal együtt.

 

És most jönnek a jelek: Ugyan ebben az időszakban, ugyan ezen a napon egy égi jel volt Szegeden. A hír a történtek után pár héttel jutott csak el hozzám, hogy figyeljek fel az összefüggésekre.

Ezt a képet bármikor meg lehet találni az interneten! A képen egy angyal látható, amit egy felhő rajzol fel az égre. Pont ebben az időzónában értünk mi is Szegedre, de én nem láttam, hogy az egy angyal, mert más szögből érkezhettünk, de a fontosságát észrevettem, hisz én is lefotóztam. Amit meg is mutatok:

 

A képet Szeged határában készítettem a buszból.

Ami már csak hab a tortán, hogy a történtek után fél évre tudtam meg, hogy 2016.06.24. Szentiván-éj napja, a mágusok napja. Ami azt jelenti, hogy a sötétségből a fénybe lépünk át. Ami az én esetemben tökéletesen stimmelt, hiszen 25-én 01:30 perckor megvalósulhatott a fény felé fordulásom.

És ha valaki kételkedne, hogy ez véletlen egybeesés, akkor még egy érdekes jelet hadd mutassak meg, amin megakadt a szemem.

Ha még egyszer megnézzük ezt az interneten futó hírt vagy az én képernyőfotómat, érdekességet találunk.

A bal felső sarokban érdekes írást találtam, a kék csíkon fehér betűvel: BuzzBlog

Belucz Zoltán Blog

Mintha a monogramom vésték volna bele, most pedig blogot írok. Ha ezt valaki 2 évvel ezelőtt azt mondja nekem blogot fogsz írni, azt tuti kiröhögtem volna. De ez a legkevesebb, a jel nekem szólt, engem várt, a tiszteletemre történt, hogy révbe értem.

Amit ezzel meg akarok mutatni az az, hogy elképesztően tud jeleket adni, mutatni, ha az ember észreveszi ezeket.

Ma 100%-ig tudom, hogy a mindenség tudata üzenni akart nekem, hogy eljött az időm. És a tudatom észlelte is, hiszen féltem, tudtam, hogy történni fog valami aznap éjjel. De lebeszéltem magam róla.

Ma ezt már nem hagyom. Teljes tudatossággal próbálom tartani a kontaktust az “Én” tudatommal.

Mit jelent ez?

Mai napig 01:30-kor kelek, mintha 12 órát aludtam volna, de valójában 2-3 óráról van szó. Ezután jön a csoda, olyan összefüggéseket kezdek el látni, mintha valaki diktálná ezeket a dolgokat, bölcsességeket. Sokszor éjjel leírom, és reggel mikor visszaolvasom, mintha nem is én írtam volna, újra kell értelmeznem, meg kell tanulnom amit írtam. Ebből tartom az előadásaimat, amit persze az emberek nagy része nem hisz el. Honnan tudhatnám ezeket a dolgokat, ha nem tanultam volna meg? Pedig ha tudnák, hogy diszlexiás vagyok és utálok olvasni, és nem is fogok. Számomra nagyon kimerítő, de ennek is oka van. Hiszen nem az a feladatom, hogy tanult legyek hanem, hogy kiírjam magamból és megtanítsam az embereknek, amire ráeszméltem a tapasztalati utamon.

A kezdeti idő után egy évre 2017. februárjában ismét éjjel 01:30-kor, találkoztam a felső énem állat totemével, ami egy sárga tigris zöld szemmel. Az aurateremben volt látható ez a szimbólum egészen addig, míg vissza nem aludtam. Elkezdtem utána járni ennek az üzenetnek. Itt értem el azt – amiről már a fentiekben beszéltem – hogy ennek az energetikai áramlásnak a vége az, hogy a felső énünknél kötünk ki. Ami az én esetemben ez a normál sárga tigris. Megtudtam ebből sok fajta van, nem mindegy milyen a színe. Van kék, zöld, sárga stb. mindnek meg van a jelentősége. Feladattól függően változik a színe.

Megértettem miért kelek fel folyamatosan éjjel. Mert ennek a totemállatnak ez a sajátossága, ez a fajta állat éjjel vadászik akkor a legéberebb. Nekem is itt van a legnyugisabb időszak, és a legszenzitívebb éberségem. Ez a folyamat 1,5 évig tart, amíg a teljes energetikai változás be nem áll, ami az esetemben most augusztusban fog lejárni. A kötés, amin az energia áramlik, az nálam a jobb szemem alatti sávban 20 centire tőlem egy arany fonalról érkezik. A sárga tigris annak az énnek a szimbóluma, aki minden energia típussal kompatibilis, és ezeket az erőket kézben is tudja tartani. Ezek az információk megtalálhatóak az interneten, ugyanúgy írnak mások is ezekről a dolgokról, ahogyan én is most.

Megélhettem a sorsszerűséget, ami nem azt jelenti, hogy nem mi irányítjuk az életünket, hanem ha valamire szükségünk van – amit tudnunk kell – akkor azt elénk fogja tenni!

A találkozás a felső énemmel, jó példa a vezetettség megmutatására.

A találkozást követő napon szóltam az akkori segítőmnek, hogy mi lehet ez a jelenség? Ő tudatta velem, hogy ez egy beavatás volt, föntiek és köztem. De azt, hogy azon belül ez mit jelent? Mivel jár? Arról semmilyen információt nem kaptam, csak azt, hogy ez a felső énem totemállata.

Két napra rá elmentünk a jelenlegi szerelmem családjához pár napra pihenni. Érkezésünk után szieszta a nappaliban, és lám! Az asztalon egy könyv van. Egyetlen egy könyv: A totemállatok lexikonja. Nem akartam elhinni, hogy ez ott vár engem. Fellapoztam a tigrisnél, a sárga tigrisnél, megdöbbenéssel olvastam. Olyan globális hatalomról írt, amit ma már értek, hogy mi az. Minden energiaminőséggel kompatibilis vagyok, mármint bármibe belenyúlhatok, és bármit megtehetek, ami egy olyan lelket takar, aki nem él vissza a dolgokkal, mert maga a léte, és az eddigi élete tiszta. Így értettem meg, miért nem vonzott soha a bulizás, a piálás, a kávézás, a drogok, a cigaretta, a csajozás. Tiszta életet éltem! Ma tudom ez vitt el a magaslatokba. A tisztaság, az emberi tisztaság! Ilyenkor eszembe jutnak Jézus tanításai. Ő pont ezekről beszélt, hogy a tiszta élet visz mindenkit az atyához.

Megtudtam, az energetikám hasonló, mint Jézusé volt. Ő volt a legnagyobb, és egyben a legritkább két tűzerős aura szerkezetű ember. Akár az enyém, nekem is két tűzerőből áll össze az aura szerkezetem. Itt is sokféle van, pl: tűz-vízzel, vagy víz-levegővel, éter-földdel stb.

A két tűzerő az erőcsakrához köthető, ide összpontosul, fut be, csatlakozik, az aura és mind a 72.000 idegsejt is itt találkozik. Magyarán, az idegrendszer kulcsa ennek a csakrának az állapotától függ. Mivel nekem ez a sorsmissziószámom (a hármas az, az erőcsakra) ezért is bírtam olyan jól a gyűrődést. Hiszen az energetikám úgy volt kódolva, hogy ezt a traumát, ami a felébredéssel jár, könnyen viselje.

A sorsmissziót úgy lehet kiszámolni, hogy a születési évet összeadjuk. Az enyém 1983-12-24. Karácsonykor születtem. Tehát: 1+9+8+3+1+2+2+4=30 a 3 a misszió azaz a 3-as csakra, Jézusi vonal a 0 mindig erősíti az előtte való számot, 3+0=3 A három a szenthármasság: test, lélek, szellem.

Az esetemben a test tudat: ezért foglalkoztam a tánccal 23 évet, hogy kifejlesszem a finom mechanikai tudatosságot magamban. A lélek: A megvilágosodásom pontosan erre a finom mechanikára alapszik, így eléggé nyitott volt a tudatom, hogy megtörténhessen velem a csoda. A szellemiség pedig az, hogy van, aki csak beszél dolgokról, de nem bírja el a személyisége, amit szeretne, és van akinek igen. Ez a fizikai cselekedetekben dől majd el.

A megvilágosodás az elmúlt két évben rengeteget adott nekem, megértettem, hogy az egész élet sokkal szimplább mind az gondoljuk. Minden, amit nem érünk el, a belső visszatartások miatt van, a hiedelemrendszer miatt. Aki ezt a korlátot le tudja tenni az szabad, gazdag, boldog, bőségben élő szabad ember lesz, ez a megvilágosodás. Ráébred, az ok okozati helyzetre, hogy minden, ami zavarja, az az okozat, de a kiváltó ok, ő maga.

A megvilágosodás nem más, mint az energetikai rendszer harmóniájának a megértése.

Én kiteljesítem önmagam!

Ez a mondat nem más, mint az én (ego) által teljesítem az önt (lélek) magját, vagy is az akaratát (ez a sorsfeladat, illetve a sorsszerűség).

Jézus pontosan tudta ezt! Ő azt mondta: Az “én” vagyok az út, az igazság és az élet. Nem juthat el senki sem az atyához, hanem ha az “én” általam.

Én pontosan ugyan erre jöttem rá!

A misztérium tanokban sokszor hallhatunk az ego irtásáról, holott csak a betanításáról lenne szó! Az ego nem más, mint az én lényem. Miért is kéne irtani? Én azt mondom, megreformálni kell, nem pedig irtani. De miért is? Ennek nagyon logikus magyarázata van!

El is mondom!

Ami velem történt, az egyszerű. A tudatom tágulása előtt, az egom kapaszkodott a tudatomban, és egy hiedelemrendszer szerint próbált irányítani engem és a tudatomat. Mikor elszenvedtem ezt az utat, amit szerettem volna, de nem ment. A tudat felismeri, hogy jól átverték, ezért az ego a büszkeség miatt elengedi a tudatot, kihátrál a felelősség alól. Itt történik meg a csoda! (Ezért írta Buddha, hogy csak is a szenvedés által lehet erre az útra lépni. Nagyon is igaza volt). A tudat ráeszmél, hogy amit cselekedtünk annak semmi értelme nem volt. Ilyenkor a tapasztalatom azt mutatja, hogy úgy kiábrándul az ember az anyagi létből, hogy mindent, ami fontos volt számára és fizikailag fogható, eldob magától.

Mikor a megvilágosodás megtörtént velem, egy hónapra rá eljöttem a házamból mindent ott hagytam, amim csak volt. Mindent feleslegesnek éreztem. Ilyenkor az igaz, hogy az ego sérül, mert egy nagy kudarcot, traumát szenved el. De amíg az ego lábadozik, a tudat a lélek felé indul el, és csodálatosnál csodálatosabb dolgokat fedez fel. Boldogságot érez, pedig nincs miért, a sok félelem, amit megéltem megrázott. De a nappalokban egyre boldogabbnak éreztem magam. De aztán újra valami nem stimmelt!

Hiányzik valami!

Azelőtt tele voltam álmokkal. Újra elindult az érzelem a vágyak után, ahogyan ez nálam is történt. Ez az a pont ahol ráeszméltem az ego fontosságára. Ő lesz az, aki megcsinálja a fizikai síkon, ami bennem van. Tehát szükségem van rá. Ekkor jön a csoda megélése és a harmónia helye. Az ego megért! Nem neki kell hozni a döntéseket, hanem a léleknek. A tudat értelmezi a lélek irányából felérkező jeleket, majd a feladatot továbbítja az egonak. Az “én” ekkor megért. Megérti, hogy neki csak annyi a feladata, hogy végrehajtsa a lélek akaratát, de a végén az “én”-t (egot) tapsolják meg. De az infó a lélekből származik. A lelket nem tapsolja meg senki, pedig ő a hordozó.

Aki ezt megéli alázatos lesz, hiszen megérti az “én” szerepét, hogy a léleknek és az egonak összehangolva, tudatosan kell együtt mozognia. Ezt a mozgást a tudat irányítja, ezért hívják tudatra ébredésnek, hiszen, a tudat felébred az ego rángatása, akarata alól. Ez az állapot váltja ki, a felelősségvállalás teljes spektrumát. Ettől a ponttól nem mutogat az ember senkire, hogy ez ilyen, meg olyan, hanem cselekszik. Aki a kudarcaiért maximális felelősséget tud vállalni, nem bukik el, mert ha valami nem sikerül az életében, akkor változtat rajta, hiszen tudja, hogy ő a kiváltó ok!

Ez a folyamat a személy egoját jó irányba fejleszti, magabiztos lesz és egyre kevesebb kudarccal néz majd szembe. Aki ezt megéli, – ahogy én is – rájön, a megbocsátás, elengedés, szeretet alapelv gyakorlására. Hiszen aki ezen átmegy, látja hol jár a másik, és visszatekintve megért, mert ő is volt ebben a helyzetben, és ennek tudatában, könnyen megbocsátó lesz.

Ami az elengedést illeti, rájövünk ezen az úton, hogy azért fontos, mert ez tart minket mozgásban. Ha ragaszkodsz a múltbéli sikereidhez, nem leszel képes tovább fejlődni. Meg kell érteni, az életben nincs stagnálás, csak mozgás. Valami vagy lefele megy vagy felfele, te döntesz! Aki így él az boldog, ezért mindent szeret. Ez ennyire egyszerű!

Ezen a megélésemen keresztül, tudok segíteni neked is. Ha szükséged van rám keress fel!

Az élet a csoda! Fedezd fel!

Következő előadásomon (2018.07.07. 17:00) segítek neked elindulni az úton.

Elmesélem a tapasztalataimat, felteheted a kérdéseidet, hogy megtehesd az első lépést. Segítek neked! Gyere el, várlak téged is szeretettel!

Belucz Zoltán

Belucz Zoltán blogja itt olvasható.