A szívességek nyelve azt jelenti, hogy szeretetünket szolgálatkészségünkkel fejezzük ki. Megteszünk a másikért valami olyat, amivel segíthetünk, amivel megkönnyíthetjük a dolgát.
Az apró szívességeket az emberek nagy része örömmel fogadja, de annak a számára, aki a szívességek által képes megérteni, hogy őt szeretik, ez különösen fontos…
Mostanában sokat hallottam ismerős anyukáktól, hogy gondjuk akadt a gyermekeikkel. Az óvodás szemtelen és visszabeszél, a kiskamasz dühöng és sorra hozza haza az intőket…
Ezek sajnos tények és tendenciák. Akkor mégis mit lehet tenni…?
Sokan akarnak a spiritualitásról tanulni. Érdekes dolgokról hallani, misztikus élményeket átélni. Angyali kommunikáción részt venni, földönkívüliekről olvasni, utaztatós tanfolyamokra járni… És ez mind jó. Kell, hogy az emberek előtt újabb és újabb kapuk nyíljanak meg, hogy egyre inkább rálássanak arra, amire eddig nem láthattak, hogy tudjanak arról, amiről eddig nem tudhattak.
De van egy fontos dolog, amit a spirituális fejlődéshez nem árt tudni…
Születésünk előtt megtervezzük a sorsunkat. Életünk minden főbb szereplője és fontos eseménye tudatos tervezés eredménye. Fent még tudjuk, hogy mivel kell majd szembenéznünk, hogy milyen feladatok várnak ránk, mit kell majd megoldanunk itt, a fizikai világban.
Csakhogy aztán mindezt elfelejtjük. Miért?
Induljunk ki abból, hogy akit szeretünk, annak jót akarunk. Boldognak akarjuk látni. Tudnunk kell, hogy a mi viselkedésünk befolyásolja a párunk, gyerekünk érzéseit, hatással van az ő viselkedésére. Ha tehát boldognak és kiegyensúlyozottnak akarjuk látni, úgy kell viselkednünk, hogy megértse belőle, hogy mi őt szeretjük…
Az anya-gyermek kapcsolatában van egy láthatatlan köldökzsinór, ami a gyermeket 13 éves koráig az anyához köti…
Egy párkapcsolatban – abban, amelyik igazából jól működik – és a családban szükség van szeretetre. Olyan szeretetre, amitől a párunk vagy a gyerekünk mindennap úgy tudja érezni, hogy neki most karácsony van, ő szeretve van…