“Hallom a távolból a hordozó ágy gurulását… nyílik az ajtó, a kedvesemet hozzák. Rám néz, nem tudja mi történt vele… rá mosolygok, úgy fogom a kezét, mintha először tenném. Ő beszélni akar, de szó nem jön az ajkai közül… én hallom őt, olvasok a szeméből, látom, hogy már nem fél…”
A szívességek nyelve azt jelenti, hogy szeretetünket szolgálatkészségünkkel fejezzük ki. Megteszünk a másikért valami olyat, amivel segíthetünk, amivel megkönnyíthetjük a dolgát.
Az apró szívességeket az emberek nagy része örömmel fogadja, de annak a számára, aki a szívességek által képes megérteni, hogy őt szeretik, ez különösen fontos…
A szenvedést mindig mi generáljuk azzal, hogy nem akarjuk elfogadni a tanulásunkat és úgy érezzük nekünk jobb jár, több jár. De ez csak az ego és a vágyak játéka…
…Majd a két ember elkezdi levetni az álarcát, megismerni az igazi arcát a másik embernek. És ez sokszor más, mint a kapcsolat elején. AZ aki önmaga lehet az nyer, aki tovább játszik az veszít…
Induljunk ki abból, hogy akit szeretünk, annak jót akarunk. Boldognak akarjuk látni. Tudnunk kell, hogy a mi viselkedésünk befolyásolja a párunk, gyerekünk érzéseit, hatással van az ő viselkedésére. Ha tehát boldognak és kiegyensúlyozottnak akarjuk látni, úgy kell viselkednünk, hogy megértse belőle, hogy mi őt szeretjük…
Egy párkapcsolatban – abban, amelyik igazából jól működik – és a családban szükség van szeretetre. Olyan szeretetre, amitől a párunk vagy a gyerekünk mindennap úgy tudja érezni, hogy neki most karácsony van, ő szeretve van…