Ez az oldal az útról szól, földi életünk útjáról. Olyan írásokat szeretnék megosztani veletek, amik az útonjárásról, az úton átélt tapasztalatokról szólnak. Mindenkinek…
Ha úgy érzed, hogy lenne megosztanivalód, spirituális tapasztalatod vagy bármi, amit úgy látsz, hogy belefér a honlap témájába, kérlek ne habozz, küldd el nekem e-mailben. Ez szólhat filozófiáról, energetikáról, gyógyítási technikáról (reiki, pránanadi, kineziológia, tarot, stb.) spirituális helyekről, önfejlesztésről, hogy csak néhány témát említsek.
Kérlek írj úgy, mintha egy barátodnak mesélnéd el, hogy mindenki számára érthető legyen.
Az oldalt a szabadidőmben szerkesztem. Nekem ez nem munka, hanem “szerelem”. 
Azt gondolom, mindenki csinálja azt, amihez ért. Én ehhez. Szívesen beszerkesztek és megosztok minden olyan írást, ami információt, tudást és/vagy tapasztalatot ad át.
E-mail cím: info@azutafontos.hu
Köszönöm
Andrea 
Gondolat az útról néhány, a honlapon megjelenő Szerzőtől…
“Az út a fontos, nem a cél. Hányszor hallottuk már… Itt vagyunk. Hogy megélhessük, átélhessük, megértsük?
Talán mind három dolog szükséges ahhoz, hogy belássuk, a háttérben van egy vezérelv, amit sokszor nem tudunk megmagyarázni az eseményekre, ugyanakkor mégis megtörténnek. Ez nem más, mint a sorsszerűség, ami mindenhol ott van, ami mindenben benne van. JELek sokaságát hagyja nekünk a sors, hogy észrevegyük ittlétünk okát.
Mitől függ, hogy meglátod vagy sem? Hogy meghozod-e a döntést! Hogy látni akarod vagy csak egy fikció marad örökre.
Az út a fontos: A Te utad, csak Te tudhatod. Senki más, csak Te!
Ha a döntést meghoztad, már csak figyelni kell, hogy hol az utad, amit mindig is kerestél. Már csak meg kell értened a döntésed. Vagyis át kell élned, amit döntöttél.
Hogyan lehetsz boldog ebben? Hogy felvállalod saját magad minden pillanatban. Ha szereted magad, szeretni fogsz mindent ami körbevesz. Még akkor is, ha nem értesz vele egyet. Ha szeretettel csinálod a feladatod, nem fog fájni, ha nem leszel egyből sikeres, mert szereted csinálni amit csinálsz. Akkor fogsz rájönni, hogy az út mindig is megvolt írva, amit kerestél. Csak még nem hoztad meg a döntést.
A döntés pedig abban rejlik, hogy szembe mersz-e nézni azzal a ténnyel, ami nem tetszik az életedben és mersz-e rajta változtatni. Na az lesz az ÚT! Mert akkor kezdődik az életed! Mert az út a fontos…”
“…Ahogy a legózásnál, az életünk más területein is az út az élmény, a célba érés öröme pedig ebbe a folyamatba illeszkedik és éppoly mulandó, mint az út többi állomása (persze minden pillanat velünk is marad tapasztalatként). De ha mulandó is a célba érés öröme, az út nem jön létre cél nélkül. Kell nekünk a cél: a kis cél és a nagy, a közeli és a távoli, ahová el szeretnénk jutni. Azért kell, hogy motivációnk legyen és útra keljünk, lássunk, tanuljunk és élvezzük az élet csodáit. A címből ismert mondást tehát úgy fogalmaznám meg magamnak, hogy az út a minden, a cél pedig fontos. Ebben az összefüggésben (némi fogalmi zavarral élve) a cél csak eszköz. Annak eszköze, hogy az élet dinamikáját fenntartsa.
Mindig úton vagyunk és ha nem érezzük és élvezzük az utazást, akkor történik meg, hogy elszáll felettünk az élet. A hőn áhított célba érés öröme valahogy mindig elillan, s fogyó lendülettel újra nekiállunk a következő célnak, hogy hátha annak elérésével végre boldogok leszünk. De legközelebb újra csak kicsúszik a kezünk közül a boldogság. Ha az utat csak a cél érdekében hozott áldozatnak éljük meg, egy majdani beteljesedés reményében, akkor az egész életünk a boldogság utáni vágyakozással telik. A tartós boldogságot semmilyen cél elérése nem hozhatja meg. Ha ezt nem ismerjük fel, akkor folyton csalódunk és leszünk a korral egyre kiábrándultabb emberek.
De ha ösztönösen vagy tudatosan megértjük ezt, akkor állandósulhat (pontosabban minden pillanatban újraszületik) a boldogság, az út öröme. Nekem ezt jelenti a ‘jelenben lenni’ kifejezés. Azt hiszem itt keresendő a magyarázata annak is, hogy a kor előrehaladtával miért érezzük legtöbben gyorsulónak az időt…”
A teljes írás itt olvasható.