Az ókori világ legtökéletesebb naptárát az egyiptomiak alkották meg. Speciálisan képzett papjaik voltak, akiknek feladata volt az idő múlásának számon tartása és az ezzel kapcsolatos feljegyzések készítése. Innen tudjuk, hogy elsőként az egyiptomiak vezették be az i.e. 3. évezred kezdetén a 365 napos évet, melyet kezdetben a Nílus áradása határozott meg. A két áradás között eltelt időszakot tekintették egy évnek, de később, amikor látták ennek pontatlanságát, asztronómiai támpontot kerestek. Ezt a Nap évi mozgási ciklusa mellett a Szíriusz csillag (Alpha Canis Majoris) nyári heliakus felkelése szolgáltatta, mely arra az időre esett, amikor az életet adó Nílus kiáradt a földekre.  Ez az egyiptomiak számára az Új Élet létrejöttét jelentette, évenkénti ismétlődése pedig a világ teremtésének megismétlődését szimbolizálta. A mai Gergely naptár szerinti július 19-e tehát az egyiptomi újév napja.

Az évet 12 harmincnapos hónapra osztották, és ehhez járult még 5 kiegészítő nap, az Ozírisz mítoszból jól ismert Istenek születésnapja.

Erről így emlékezik meg az egyiptomi mitológia:
„Az ég Istennője, Nut egykor Ré szerelmese volt. Nut hosszú ideig hűségesen kitartott a mindenség ura mellett, míg egy napon a Föld istene, Geb gyengéd szerelemmel nem közeledett hozzá. Az égi Nut karjába zárta a földet. Nemsokára méhében hordta szerelmük gyümölcsét.

Ám Ré, a napisten felfedte a titkot és rettentő haragjában iszonyú átokkal sújtotta a hűtlen asszonyt. Abban az időben az év 360 napból állt. Ré megtiltotta Nutnak, hogy a 360 nap bármelyikén világra hozza gyermekét Nut kétségbeesésében az Istenek szószólójához, a holtak lelkének vezetőjéhez, Thot-hoz fordult, hiszen korábban Thot gyengédségének számtalan jelével halmozta el. Thot sokáig gondolkodott, mitévő legyen, mert tudta, hogy Ré szaván sem égi, sem földi hatalom nem változtathat. A Napisten az év minden napján bejárta útját, és semmi sem maradt rejtve előle. Parancsának mindenki engedelmeskedik, hiszen ő az égiek és a földiek mindenható ura. Thot végül ravasz tervet eszelt ki. Egy ízben a Holddal kockázott és játékát szerencse kísérte. Elnyerte a Holdtól mindennapi fényének hetvened részét, s az így nyert fénnyel 5 új napot alkotott, amelyeket hozzátett az esztendő 360 napjához. Ezt az 5 napot nem sújtotta Ré átka és Nut ekkor évről évre új gyermeknek adott életet. Az első évben megszülte Ozíriszt, a következőben Széthet, majd egymásután Íziszt és Nephtiszt. Azóta halványabb a Hold fénye a Napnál.”

A természet rendjéhez igazodva, az egyiptomiak az év folyamán három, egyenként 4 hónapból álló évszakot különböztettek meg: Ahet (áradás), Peret (sarjadás) és Semu (forróság). Amikor dátumokkal jelöltek valamilyen eseményt, mindig feltüntették, hogy melyik évszak hányadik hónapjának mely napjáról van szó. A hónapoknak is voltak neveik, de ezeket ritkán írták ki. A mi fogalmaink szerinti heteket nem tartottak számon, de a hónapokat 3 ún. dekádra osztották. A napok 24 órából álltak. Mivel az éjszakának és a nappalnak is 12 órából kellett állnia, az órák hossza változó volt. Az éjszakai órákat a dekán csillagok alapján számolták. A dekán csillagok a háromszor tíz napra osztott egyiptomi hónapok, a dekánok védőistenségei, összesen 36 csillag vagy csillagkép; tíz napon keresztül egy-egy dekán jelölte egy adott éjszakai óra kezdetét.

Tudunk olyan papiruszokról, melyek prognózisokat adnak az év napjaira vonatkozólag. Megkülönböztették az emberek jövőjét, életét is meghatározó jó és rossz napokat. Egyes napok szerencsések, ezeket nofer(jó, szép)-ként tartották számon, és fekete tintával jelölték. A szerencsétlen, ún. aha (küzdelmes, harcos), azaz rossz napokat pedig vörös színnel jegyezték fel. Például az áradás évszak I. hónapjának 3. napjáról (július 21.) ezt olvashatjuk: „Aki ezen a napon születik, krokodilus által fog meghalni.” Vagy: Peret évszak I. hónapjának 4. napjára (november 19.) a következőt jövendölték: „Bármit látsz ma, jó lesz az! Mindenki, aki ezen a napon születik, idős korában, családja körében fog meghalni, miután hosszú életet élt, apja fogadja majd.”

A napok jellegét, szerencsés, vagy kedvezőtlen természetét az Istenek világában hajdan éppen azon a napon lejátszódó események szabják meg. Például Ahet évszak I. hónapjának 26. napja (augusztus 13.) rossz nap, mert Hórusz és Széth Ozírisz királyságáért küzd.

Naptáruk jellegéből adódott, hogy az egyiptomiak rengeteg ünnepet tartottak számon, szinte egész évben ünnepeltek valamit. De ezekre majd  következő írásomban térek ki részletesebben…

Incze Mónika

error: Content is protected !!
%d blogger ezt szereti: